Kotyvalék a nyárelőn

Csinálom a rántottát a konyhában,
hallok két iszonyú koppanást, fülelek, lesz-e sírás, de semmi.
Megjelenik a konyhaajtóban a laptoppal az ölében.
– Tessék, Mama, kihoztam a laptopot.
– Köszönöm szépen, Bobókám! És leejtetted az előbb?
– Nem, csak letettem, mert nehéz volt.

Áll a parkolóban meztelenül férfiasságát húzogatva, öten lányok pakolászunk.

– Én a kunkori fütyimet meghegyezem.

– Apa itthon van?

– Apa akkor jött haza, amikor mi aludtunk, és akkor ment el, amikor még aludtunk.

– Én nem emlékszem rá.

Még a ligeti hétvégén Lilkóval összekülönböztek valami játékon. Odavetettem, egy „ne veszekedjetek, gyerekek”-et. Másnap Bobó szeretett volna valamit, ami Lilkónál volt és elkezdett nyávogni, hogy az kell neki, majd rámnézett:

– Ez valami veszekedés volt, Mama?

Újabban szeret azzal viccelni, hogy engem Anyának, vagy Anyunak hív (Mama helyett), de már olyan is elhangzott, hogy „Szeretlek, Anyukám”. Tök váratlanul és spontánul hív így, hihetetlen megható és cuki. Aztán ma Győzőt meg lepapázta, aztán leapuzta (Apa helyett). Apróság, de nekünk marha vicces.

– Hangyacsőrű légy. (Mondta a kacsacsőrű emlőst nézegetve, röhögve.)

A világon mindent átkölt, minden szót kicserél a szóösszetételekben, próbálgatja a szókincsét, hihetetlenül okosan és logikusan teszi mindezt. Pl:

– Mama, van olyan h kinnszülött? (A bennszülött kapcsán)

– Mama, van olyan, hogy szamárhere? (Kivételesen nem a szokásos altesti téma foglalkoztatta, hanem a lóhere kapcsán kérdezte.)

A napokban teljesen adekvátan elkezdte használni, hogy izé.  Nem vagyok az a típus, akinek ez minden második szava, meglepett, hogy mégis így elleste. Két esetben használja: ha nem jut eszébe valami vagy ha valami felismerhetetlen kis lényt, állatot, amorf dolgot lát.

– Melyik könyvet szeretnéd olvasni, Bobó?
– Bárvalamelyiket.

Ennek a dacos változata:
– Melyik játékkal szeretnél játszani?
– Bárvalamelyikkel.
– Ez jó? -kérdezi az apja. Bobó oda sem néz (!):
– Nem!

Ká, gé hang továbbra sincs. Mindegy is, mert ahogy az igent mondja (jellegzetes hangsúllyal: iden, az valami imádnivaló).

Gyönyörűen, jól nevelten kér mindent, semmi adidézés.

Valamelyik nap ilyet mondott:

– Képzeld el, Mama, hogy arra gondoltam, hogy holnap elmegyünk az állatkertbe! (Elmentünk)

Másnap:

– Képzeld el, Mama, arra gondoltam, hogy holnap elmegyünk a Zsuzsa nagyi ovijába. (Nem mentünk el)

Használja a napszakokat, illetve a tegnap-ma-holnapot, de még keveri. Gyakran megkérdezi, pl. hogy: Mama, most délután van?

Nagyon vicces, ahogy az Azért mert…. kezdetű mondatait használja. Finoman szólva esetleges, hogy mennyire sikerül összehoznia az ok-okozat összefüggést. 🙂 Imádom.
Fetrengünk az ágyon:
– Bobó kimehetnénk reggelizni végre?
– Nem.
– Miért nem?
– Azért mert az ágy puha, jó.

– Apa, te felnőtt ember vagy?

– Mama, te lány vagy?

– Igen.

– Szoktál szoknyát fölvenni?

Brutálisan sokat kérdez. Újabban mindent megkérdez, hogy micsoda vagy kicsoda. Olyan dolgokat is, amiket nyilvánvalóan tud. De ezúttal nem arra gondol, hogy mi a neve a dolognak, hanem magyarázni kell, hogy mi mire való, mit miért csinálunk, rendesen körül kell írni mindent. Képes ugyanazt tízszer is megkérdezni: amíg 100 %-ra meg nem érti, és meg nem jegyzi, nem hagyja abba a magyaráztatást.

A felszólító módot bizonyos szavaknál nagyon viccesen használja:

– Mama, veggy ölbe engem!

Ülünk az autóban, Ákinak odaad megmutatásra egy kupac állatot, hátulról sorolja neki, melyik micsoda:
– Pingvin, teknőc, jegesmedve, és a negyedik: varacskos disznó.
Úgy, hogy épp nem láthatta, hogy négy állat van, ezek szerint teljesen tudatában volt, amíg nála volt, hogy négy állat van a kezében. Ledöbbentem.

Sajnos ritkábban, mint amennyire vicces, de újabban elkezdte használni a visszakérdezésnek ezt a formáját:
– Nézd, csak Mama, ez egy barna ló, nem?
Istenien felviszi a hangsúlyt a végén.

Naponta ötvenszer biztos, hogy elhangzik a mit szabad és mit nem kérdései valamelyike. A nem szabad nála azt is jelenti, amikor valami rossz történik (pl. elesik), ilyenkor sírós hangon megkérdezi, hogy:

– Mama, szabad elesni? Az jó?

Tisztán látszik rajta, ahogy minden kérdésével, tetteivel tapogatja le a világot, próbálja megérteni és feldolgozni a körülötte lévő kesze-kusza mindenséget. Kattagnak a kis kerekei, jár az agya,, összevonja a szemöldökét, nagyon sokat gondolkodik, mereng.

Vitatkozik mindenen, mindent jobban tud nálunk, dirigál rettenetesen és dacos borzasztóan. Nagy mákja, hogy imádom.