Advent -mert a hagyományok igenis jók

Advent -mert a hagyományok igenis jók

Elérkezett Advent első vasárnapja.

Az én Nagylányom már alig várja, hogy mikor mi fog következni, mert bizony állandó forgatókönyvünk van az ünnepekre. Előrebocsátanám, hogy mi nem vagyunk vallásosak. Ugyan megismerkedünk a bibliai történettel is, de számunkra a családunk összetartozásának ünnepe, igazán a szeretet ünnepe a karácsony. Bár nem vagyok meggyőződve arról, amit sokan állítanak, hogy az ajándék nem lényeges. Szerintem a fa alatti meglepetések is ugyan úgy a hagyomány részét képezik, mint bármi más. Elég gáz ugyan, hogy anyagilag meglehetősen megrogyasztják a családokat. Persze túlzásokba nem kell esni, már csak azért sem, mert a gyerekek a kevesebb, de igazán kívánt ajándéknak tudnak a legjobban örülni, de ajándék igenis kell. (Én is, én..)

Szóval, részemről a ráhangolódás már a nyaralás után megkezdődik. Lehet, csöppet betegesnek tűnik, a férjem is kicsit kivan tőlem, de az is biztos, hogy neki van a legkevesebb gondja a karácsonyra. Igazából persze ekkor még csak tervezgetek, semmi komoly nem történik.

Az ajándékvásárlást igyekszem már szeptember végén, október elején elkezdeni. Előnye, hogy mivel hónapokra elosztom a költségeket, nem terheli meg egyszerre az amúgy is lapos pénztárcámat. A hátránya is ugyan ez: vásárolok, jól eldugdosom, és ugyan mindenféle listákat írok, de csak amikor csomizom a sok mindent jövök rá, hogy úristen mennyi mindent vettem . Na ilyenkor nem esem kétségbe, mert mindkét gyerkőc januári születésű, teszek félre a szülinapra valamit.

Aztán az első közös megbeszélés az otthonunk színeiről, ami persze mindig ugyan olyan marad, de olyan jó megnézegetni a szép ünnepi újságokat (évekre visszamenőleg :)).

Advent első vasárnapja előtt már igazán Zsizseg a Nagylány. Mikor vesszük az adventi koszorút (szégyen, de nem mi csináljuk. Én se lehetek tökéletes. vagy mégis?) Lesz e adventi naptár? Mikor jön a Mikulás? Na és mikor vesszük a karácsonyfát?

Aztán tegnap ebben a lucskos havas időben, amit egyébként nagyon élveztek a Lányok, elbattyogtunk megvenni a koszorút. Komoly szakértő szemmel vizslattunk a virágbolt kirakata előtt a koszorúkat és mikor döntöttünk, Nagylány -hógolyó kézből eldug egy doboz mögé a virágbolt előtt- büszkén vette kézbe a már sajátnak tekintett szépséget. Itthon pedig már a nappali kis asztalán virít a koszorúnk és alig várja, hogy meggyújtsuk rajta az első gyertyát.

De nem csak úgy egyszerűen gyertyát gyújtunk ám. Bulizunk. Sütit nem sütünk ilyenkor még (bár tetszik a szokás, hogy minden vasárnap süti, kávé kakaó, de a vonalai..óh), hanem az egyik karácsonyi cd-et betesszük és táncolunk. Fél órás kb ez a kis szertartás, de minden héten megismételjük. gyertya meggyújt, zene és tánc ezerrel. nagyon jókat mulatunk ám!

Aztán elsején megkapják majd a lányok az adventi naptárt is, bár ennek nem vagyok nagy rajongója. Tavaly a a nagynak készítettem én 4gyet, ami meg is van, de a kicsi oly kicsi még, hogy nem tudom mivel tömnék ki neki. Így marad az olcsó bolti változat idén.

Aztán mikulás környékén az egyik hétvégén elkészül a mézeskalácsunk. Általában szombaton sütjük, mert vasárnap ugye más a program. Erre is jól rákészülünk, kötényt kötünk, gyúrunk, nyújtunk. Aztán mikor az első adag kisült, ásót kapát eldobunk (nyújtót, gyúrót, kiszúrót) és egy-egy pohár tejecskével jól belakmározunk a friss mézeskaláccsal.

Jaj, hát a díszítést el is felejtettem! nagy karácsonyi csentres gyűjtők vagyunk. Évek óta  gyarapítjuk karácsonyi giccs gyűjteményünket és minden évben advent második vasárnapja körül körberakjuk velük a lakásunkat. Meg veszünk is néhány  „szépséget” . Tényleg nem vagyok oda semmilyen szobrocskáért, meg csentresért, de a karácsonyba igenis nagyon belefér egy kis giccsparádé. Én nagyon élvezem. A girlandjaink is kikerülnek ilyenkor lassan, meg az ajtódísz is. (Olcsó fajta, mert egyszer lelopták az ajtónkról)

Nagyon fontos része a mi ünnepünk a zene, a vers, a mese. Ilyenkor karácsonyi könyveket lapozgatunk, tervezgetünk, álmodozunk, huszonötször üzenünk a Jézuskának ki mit szeretne.

Karácsony előtti hétvégén már teljes díszben a lakás a sütemények nagy része már kész, vagy meg is ettük.

Szent este előtti napon veszik meg Apával karácsonyfát (igen, nem a Jézuska hozza). Oda én nem szoktam menni, ez amolyan Apa-Lánya feladat. Olyan cukik, mikor hazajönnek és ecsetelik, hogy miért is az a fát választották.

A szenteste hagyományai azért mindenhol kialakulnak. Én egyre figyelek csupán, hogy ne kapkodjak, és ne legyek ideges semmiért, mert akkor oda az egész hangulat. Persze nem lesz így nálunk minden tipp-topp, meg teljesen csilli-villi, de a fa állni fog, kaja lesz, és ott vagyunk egymásnak mi négyen. Ez a

legfontosabb!

Na és az én adventi ajándékom:

Okosan szeresd!