Aki ismer tudja, hogy a kudarc az egyik vesszőparipám, mert szerintem a mi társadalmunk teljesen rosszul ítéli meg.A kudarcot ugyanis negatívumként kezeljük, pedig véleményem szerint legrosszabb esetben is semleges. Hosszú távon mindenképpen hasznunkra válik, mindjárt azt is elmondom miért gondolom így.
Majoros Zsuzsa cikke
Emlészel még, amikor biciklizni tanultál?
A Te szüleid is ott voltak melletted? Szorongatták a bicikli hátuljába erőltetett söprűnyelet? Szaladgáltak Veled fáradhatatlanul, ellöktek és kiabálták, hogy „Gyerünk! Tekerd! Menni fog!”És mit mondtak amikor elestél? Talán azt, hogy Neked még ez sem megy elsőre?Vagy inkább azt, hogy semmi baj, állj fel, ülj vissza a biciklire és próbáld újra?!
Meg lehet tanulni úgy biciklizni, hogy nem esel el?
Még szép, hogy nem! A világ legtermészetesebb dolga, hogy amikor új dolgokat próbálsz ki, tanulsz, fejlődsz, akkor kudarcok IS érnek.Gyerekkorunkban ez még természetes, és mindenki számára világos, de felnőtt korunkra elfelejtjük.
Ha felnőttként vallasz kudarcot Te magad leszel a Kudarc mások szemében!
Csakhogy ha nem érnek kudarcok ez azt jelenti semmilyen új dolgot nem próbálsz ki, és nem fejlődsz se lelki, se fizikai értelemben, ezért érdemes csak arra figyelni, mit gondolsz Te magad!
Még mindig úgy érzed a kudarc a legrosszabb, ami történhet Veled?
Akkor hadd meséljek Neked arról az újságíróról, aki négy amerikai milliárdost kérdezett meg, hány kudarcba fulladt próbálkozásuk volt, mire arra az egy igazán nagy üzletre ráakadtak?Négyük átlaga tizenhat volt! 16!!15-ször mondtak csődöt, vallottak kudarcot, de soha nem adták fel, hittek magukban, tanultak a hibáikból, és végül milliárdosok lettek!
Te hányszor futottál már neki életed nagy vállalkozásának?
Most nem szó szerint értem, vállalkozhatsz bármire amitől jobb és teljesebb lehet az életed.Biztosan a Te életednek is vannak olyan területei, amivel nem vagy elégedett.Ahhoz, hogy javuljon a helyzet változtatnod kell, és a változás magában rejtheti a kudarcot, de ne hagyd, hogy ez lelombozzon, vagy elvegye a kedved!
Tudd, hogy ez a szükséges rossz, amit abban a pillanatban nehéz feldolgozni, de porold le a nadrágod, és ülj vissza a biciklire!
Majoros Zsuzsa – A hobbivarrónők tanácsadója
kapcsolat@varrohaz.hu
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Kapcsolódó cikkek:
14 thoughts on “Sosem érnek kudarcok? Sajnállak érte!”
Comments are closed.
Zsuzsa, szerinted van olyan ember, akit sosem érnek kudarcok? 🙂
„Kudarc nem létezik, csak késleltetett siker.” Ez jutott eszembe (imádom Bagdi Bellának ezt a sorát – is :-))
Ida ***
Én sajnos azt tapasztalom, hogy szinte hülyének néznek azért mert a rosszban is megpróbálom a jót keresni. Vagyis hogy nincsenek véletlenek, ez vagy az sem véletlen nem sikerült, stb. A minden rosszban van valami jó elmélet miatt. Azt mondják hogy akit ebben az országban kudarc ér, az „áldozattípus”.
„Négy amerikai milliárdost kérdezett meg, hány kudarcba fulladt próbálkozásuk volt, mire arra az egy igazán nagy üzletre ráakadtak? Négyük átlaga tizenhat volt! 16!!15-ször mondtak csődöt, vallottak kudarcot, de soha nem adták fel, hittek magukban, tanultak a hibáikból, és végül milliárdosok lettek!”
Egészen közel vagyok ahhoz, hogy milliárdos legyek.
Szép napot!
Andi
@Zsuzsa,
Nagyon jó példa! „Meg lehet tanulni úgy biciklizni, hogy nem esel el?” És nem is sántít! 😉
Tán Tim Ferrisnél olvastam egy megközelítést, ami mint az ábra mutatja nem csak Közép-Euópai trend.
„Amikor ötévesen azt mondod, űrhajós akarsz lenni megtapsolnak, de ha 25 évesen „csak rocksztár akarsz lenni”, azt mondják keress olyan tisztességes szakmát amiből eltartod a családod”
Freelance71
@Moroandi, amikor először olvastam egy könyvben erről a dologról, mint jelenségről, megdöbbentem. Egymás után olvastam legalább 10-15 sikeres, és fatasztikus ember történetéről, akik számszerűen elmondták, hányszor buktak meg.
Ettől a ténytől megváltozott a vállalkozáshoz való hozzáállásom, de talán az életszemléletem is.
Fantasztikus dolog, hogy a bukás lehet a siker része! Ez egy olyan felszabadító tudás, hogy arra alig vannak szavak!
Ez is egy olyan dolog, ami megszabadít a stressztől, és a nyugtalanságtól. Nem kell félni, hogy megbukhatok, mert ha mindent beleadtam, akkor az már győzelem, akármi is legyen a végkimenetel.
Innentől kezdve a sikerem szempontjából nem maradt külső tényező! Nekem kell küzdenem, úgy, ahogy csak lehet.
Mennyi jó idézet amúgy 😀
Én is köszönöm ezt a cikket!
Segít letenni a hozott mintákat. Szerintem nem csak én vagyok olyan, akinek siker esetén semmiben, kudarc esetén viszont alapos fejmosásban volt része…
Köszönöm a sok hozzászólást.
Zsuzska, persze mindenkivel előfordul, hogy leég az ebédre szánt bableves, ezt is nevezhetjük kudarcnak. Viszont biztos ismersz olyat, aki lassan nyugdíjba megy, mégis az első munkahelyén dolgozik alacsony pozícióban, és nem rúgja ki a férjét, aki alkoholista. Vagyis sosem kockáztatott meg egy-egy igazán nagy kudarcot, azzal, hogy munkahelyet vált, vagy egyedül él, emiatt az egész élete sikertelen. Erre céloztam én.
Ida, én is szeretem ezt az idézetet. 🙂
Éva, erről én is sokat tudnék mesélni, de a lényeg az, hogy az emberek nagy többsége nem nevezhető sikeresnek. Tudomásul kell venni, ha Te sikeres szeretnél lenni, akkor másképp kell gondolkodni, mint „ők”, és elkerülhetetlen, hogy emiatt időnként hülyének nézzenek.
Moroandi, a sok kudarc önmagában sajnos nem garantálja a sikert, csak akkor ha úgy lépsz tovább, ha levontad a megfelelő következtetéseket, és tanultál az esetből.
Szabadúszó, igen, én biztosan nem fogom lehurrogni a fiam nagy álmait akkor sem, ha ő lesz már 50 éves. 🙂
Csodanő, nagyon jól megfogalmaztad a lényeget. 🙂
Titi, azon már nem tudunk változtatni, ami velünk történt, de a gyermekeinket már nevelhetjük másképpen.
@Zsuzsa, Zsú, Titi, MoroAndi,
Amit szeretnék kihangsúlyozni:
– Rendkívül fontos a közeg ahonnan a neveltetésünk kaptuk örökül.
– Ne feledjük azok is hatással vannak ránk akiket utálunk.
– Azok is hatással vannak ránk akik már nem élnek, talán csak egyetlen pillanatra, egyetlen reakciójukkal voltak kapcsolatban velünk.
– Életbevágóan fontos: kik azok akikkel az időnket töltjük!
„Ha tudni akarod, hogy élsz 5 év múlva, nézd meg azokat akikkel az időd nagy részét töltöd” – Nem tudom kitől –
Ezt kissé kihegyezve a párkapcsolattal kapcsolatban is kulcskérdés, lehúz vagy inspirál.
Freelance71
Én úgy tanultam meg biciklizni (elengedett kormánnyal is), hogy egyszer sem estem el. Lehet, hogy kudarckerülő vagyok? Vagy óvatos? Vagy önbizalomhiányos? Vagy gyáva? Vagy ügyes?
Jó, tudom, csak egy példa volt.
A tennivalókra alaposan fel szoktam készülni, hogy jól menjenek, és a kudarc esélye minimális legyen. Emlékszem, kiskoromban azt vizualizáltam, hogy melyik korlátba hogyan fogom bevágni a fejemet, ha elrontok valamit a biciklizés tanulásnál.
Néha sajnálom, hogy nem vagyok olyan mindent bele ‘in medias res’ típus. Pl. idegen nyelvtanulásnál is csak akkor beszélek, amikor magabiztos a tudásom… Pedig fordítva jobban működik. Mint sok minden. Tapasztalatszerzéssel mélyebb lesz a tudás is.
És:
„Cselekvés nélkül nincs boldogság.” (és fordítva: boldogtalan embernek nincs sok kedve a cselekvéshez.)
„Csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit.” (tehát: aki nem hibázik az boldogtalan…szerintem.)
„Elméletileg nincs különbség elmélet és gyakorlat között. Gyakorlatilag viszont…” (graffiti)
Asszem én mostanában gyakorlatilag kicsit boldogtalan vagyok. Rám férne egy kis kudarc.
@Gaál Éva,
Ha nem ért elég kudarc akkor nem próbálkoztál eleget, vagy elég keményen! Néha szükségszerű, máskor meg őrültség 20ra lapot kérni, de néha meg KELL tenni! 😉
Freelance
Kyosaki könyvében olvastam: problémái csak a holtaknak nincsenek.
Addig kell örülni, amíg túl sok van… 🙂
Sziasztok!
Nagyon jó ez a cikk, nagyon nagy igazság van benne. Kellenek a kudarcok, hiszen hibáiból tanul az ember…már aki. Sajnos kevés olyan embert ismerek, aki valóban elgondolkozik egy-egy kudarc után, hogy miért történt ez vele. Én is ilyen voltam, de azt hiszem valami megváltozott. Kellett egy nagy csalódás, ami ráébresztett, ezt leírtam a problémaspirálnál. De még mindig nem tudom sajnos, hogy valóban tanultam-e belőle, ez valószínűleg majd akkor fog kiderülni, ha újból szembesülök a problémával. Félek, hogy menni fog-e.
Egy kedves internetes ismerősöm azt mondja a kudarcra, hogy „kitartáspróbák”. Szerintem ez nagyon jól hangzik és valós.