Büszke vagyok a kudarcaimra!

Hogy jön a kudarcokhoz a teljes napfogyatkozás? Még mindig a sötét oldalon maradva, az Ego kung-fu újabb cikkéből többek között ez is kiderül.

Főleg üzleti és marketinges körökben divat hibátlannak és tökéletesnek lenni és természetesen 100%-ig sikeresnek. Többek között ezért is tűnik sok szakértő és guru „műanyagnak”.  Bolondság pedig az esetleges sikertelenséget letagadni, hiszen kudarcaink tesznek bennünket igazán emberivé, de erre én is csak tavaly jöttem rá úgy igazából. Át kellett élnem ezt ahhoz, hogy megértsem.

Teljes napfogyatkozás a Tisza-parton

Sosem felejtem el, amikor Szegeden a Tisza-parton többszázad magammal végignéztük és végigéltük a teljes napfogyatkozást. Fokozatosan takarta el a Hold a Napot, falatonként nyelve el a fényt. A madarak egyre nyugtalanabbak lettek, mi pedig elképedve figyeltük és néztük végig az addig elképzelhetetlent: hogy fényes Nappal a Nap eltűnik az égről. Mindenki elhallgatott, amikor ránk borult a sötétség – a parton egyetlen pisszenés sem hallatszott, pedig addig mindenki beszélgetett és viccelődött. Amikor teljesen eltakarta a Hold a Napot, megdöbbenve néztük az eget. Persze, tudtuk hogy ez ilyen, eleget cikkezett róla előzőleg a sajtó, na de átélni – az teljesen más! Félelmetes volt!

Egy pillanatra talán, de felmerült mindenkiben a kétely – mi van, ha soha többé nem látjuk a Napot? Amikor aztán végre megjelent az első kis napsugár a Hold mögött és lassan újra előtűnt a Nap, katartikus élmény volt mindenkinek. Mintegy jelszóra kezdett el mindenki kiabálni, sikítozni és nevetni, csak úgy visszhangzott bele a Tisza-part.

Ez az emlék sokáig pihent bennem, aztán mostanában jött megint elő, annak kapcsán, hogy én magam is átéltem a saját kis teljes napfogyatkozásomat tavaly. Talán az elsőt életemben.

Kudarc-határozó

Mi a kudarc? Kudarc az, ha valamibe beleadod életedet és véredet, „egy életem, egy halálom” felkiáltással nekifutsz, megpróbálod, mindent beleadsz, és nem sikerül. A kudarc, amiről én beszélek, nem csak afféle pofáraesés vagy csalódás. Nem: igazi, személyiségformáló energiák felszabadulása.

Ha csak félig-meddig adod bele magad valamibe, az nem kudarc – az csak olyan próbálkozásféle. Nem véletlenül mondja Yoda mester a Star Warsban Luke-nak, hogy „Tedd, vagy ne tedd. De ne próbáld”.

A kudarcot nem adják ingyen!

A lényeg tehát: a kudarcért, az igazi, hamisítatlan, megsemmisítő kudarcélményért is alaposan meg kell dolgozni! Jó hír, nem?  🙂 És míg a siker feldolgozása mégiscsak egy kellemes elfoglaltság (bár sokan kezdenek szédülni a „magasban” tőle) a kudarc feldolgozása nem más, mint a legmélyebb belső poklokba tett vándortúra. Egy kiadós kudarcélmény után olyan részeit fedezheted fel önmagadnak, amikről nem is álmodtál. Igazi napfogyatkozás, ami csak ritkán adatik meg. Ritkán hiszel ugyanis valamiben annyira, hogy mindent beleadj, ezért ritkán tűnik minden annyira sötétnek és reménytelennek, mintha a saját kis belső Napodat, fényedet veszítetted volna el.

Kicsit olyan ez, mint amikor szerelmes az ember – se lát, se hall, csak megy előre és nem hajlandó hinni senkinek aki azt merészeli mondani neki: „hagyd, ne pazarold rá az energiádat, nem érdemes”. A csalódások ellenére mégis érdemes újra és újra szerelmesnek lenni, mint ahogy nekifutni újabb céloknak a legnagyobb kudarcok után is. Ez ugye közhelyesen hangzik, de mégis, hányan fásulnak bele egy-egy szerelmi bánatba vagy sikertelen próbálkozásba úgy, hogy soha többet (de legalábbis évekig) meg se próbálják újra? Ha körbenézel, biztosan akad ilyen a te környezetedben is. Ők azok, akik végigélték a napfogyatkozást, de a vége előtt egy perccel felálltak, hátat fordítottak az egésznek, mondván „sosem süt ki többet a Nap”.

Megvárni, míg újra kisüt a Nap

A kudarc földolgozásához idő kell; az a bizonyos poklok mélyére tett vándortúra nem csupán pár percig tart, hanem hetekig, de akár hónapokig is. Ha szégyelled és elhallgatod, netán magad elől is letagadod a dolgot, akkor még tovább. Ráadásul ez esetben nem történik meg az a hatalmas jótétemény, amely minden egyes kudarc hozadéka: a személyiségfejlődés, a dolgok és az utad átgondolása, az új pályára való ráállás. Tehát ha letagadod, hogy hibáztál, és kudarcot vallottál, ha letagadod, hogy eltévedtél, akkor nem tudod újratervezni az útvonalat.

Másik helytelen feldolgozási módszer a folyamatos panaszkodás – naná, hogy én is beleestem ebbe a hibába. A panaszkodás egy olyan mocsár, ami révén csak még mélyebbre süppedsz a problémádba és a múltba. Még mindig a kudarcon rágódsz, ahelyett, hogy a jövőt próbálnád újragondolni.

Amikor kudarcot vallasz valamiben, az olyan, mintha hirtelen kivennék a kezedből a térképedet. Hirtelen azt sem tudod, hogy hol vagy, és vajon merre kellene elindulnod innen. A legjobb, ha vársz, és menedéket keresel magadnak ilyenkor. Menedék lehet a baráti társaságod, valamilyen új hobbi, esetleg egy utazás. Ilyenkor van itt az ideje a pihenésnek, elmélkedésnek és a dolgok újragondolásának. Mivel még érzelmileg túlfűtött vagy – netán bosszúra szomjazol – ne cselekedj semmit. Várd meg, amíg elmúlnak ezek a negatív érzések, azért, hogy tiszta fejjel tudj gondolkozni, és ismét reálisan látni a dolgaidat.

Mindenből tanulni lehet – de csak, ha akarod. Kézzel-lábbal kapálózhatsz ellene, a kudarcod akkor is a tiéd. Megtörtént. Tégy vele, amit akarsz. Én szeretem a kudarcaimat. Sőt, talán első hallásra furcsának tűnhet, de büszke vagyok rájuk. Minél több van belőlük, annál jobb, hiszen az azt jelenti, hogy sokat próbálkoztam a céljaim elérésénél. És amikor újra feltűnik a Nap a sötétségből, annál nincs inspirálóbb és nagyszerűbb érzés. Újjászületsz, új életet kezdesz, újratervezel. Beismered a hibáidat, mész tovább – legyőzhetetlen vagy. Egészen a következő napfogyatkozásig. 🙂

De mi köze ennek az Ego kung-fuhoz?

Jogos a kérdés! Ahhoz, hogy önérvényesítő módon, tehát asszertíven tudjunk kommunikálni másokkal, szükségünk van önismeretre és önbecsülésre. Ha szégyelled magad bármi miatt is, sérül az önbecsülésed. Ezért kell megszeretni a kudarcaidat, és afféle igazgyöngyökként megbecsülni őket, hiszen a kudarcaiddal együtt saját magadat is teljes mértékben megtanulod ezáltal elfogadni. Ez pedig az alapja az asszertív kommunikációnak. Hiszen hogyan is érvényesíthetnéd saját érdekeidet, ha magadat értéktelennek tartod aki semmit sem érdemel?

„Fiatalember, magának mi volt a legnagyobb kudarca?”

Végezetül egy gyöngyszem: íme legújabb kedvenc történetem, amit a jezsuita Ulrich atya mesélt el a múlt heti TEDX konferencián. Fiatalembert felvételiztetett úgy emlékszem, főiskolára, és feltette neki azt a kérdést, hogy „Fiatalember, magának mi volt a legnagyobb kudarca?”. A fiatalember peckesen kihúzta magát és azt mondta, neki még sosem volt kudarca. Mire Ulrich atya csak ennyit mondott: „Nem? Akkor jövőre megint találkozunk!” A fiatalembernek saját bevallása szerint egyik nagy személyiségformáló élménye volt ez a kis beszélgetés, a sikertelen felvételi, azaz az első kudarca az életében.

• Átéltél már világot megrázó kudarcélményt?
• Sikerült kiheverni?
• Te hogyan dolgozod fel a kudarcaidat?

Lemaradtál a sorozatról? Íme az előző Ego kung-fu cikkek:

1. 2010 az Ego kung-fu éve
2. Lúzer vagy nyerő?
3. A Te igazgyöngyöd
4. A nyuszik lélekrajza

Kattints a képre és csatlakozz! 🙂