A zöld szemű szörny

A zöld szemű szörny
A féltékenység elég csúfondáros dolog, sajnos sokszor össze szokták keverni a szerelemmel. Sokan hiszik azt, hogy ha nem féltékeny rám a nőm ill. pasim, akkor nem is szeret igazán. Hát ez egy nagy baromság.

Vizsgáljuk meg ezt a kérdést egy kicsit jobban, mi is a féltékenység valójában?

Első variáció: birtoklási vágy

Ez állhatna a féltékenységi okok toplista legtetején. Rengetegszer előfordul, hogy a szerelemes illető nem is azért féltékeny, mert arra nyomós oka lenne, hanem egyszerű birtoklási vágyból féltékenykedik.
Hol voltál? Kivel és mit csináltál? Miért és egyáltalán minek?
Na ezek a kérdések sosem valódi kíváncsiságból tevődnek fel, hanem pusztán arról van szó, hogy az elzöldült fél teljesen kontroll alatt akarja tartani a másikat. Nem azért akarja tudni, hogy mit csinál percről percre, mert valóban érdekli, hogy mivel tölti el a Kedves az időt, hanem azért, hogy ha neki nem tetszik valami, akkor azt azonnal befolyásolni tudja.
Ez nem a szeretett félről szól, hanem arról az önző emberről, akinek valószínűleg fogalma sincs arról, hogy mi is az a szeretet/szerelem.

Második variáció: önbizalomhiány

A másik dobogós indok az önbizalomhiány. Ha valaki nincs megelégedve magával, akkor el kezd abban kételkedni, hogy a párja miért van vele. Nem hiszi el, hogy ő elég jó, kedves, szép, okos.

Először csak megpróbálja csekkolni a másikat – ez egyébként szerintem tipikus női para: „édesem, szerinted, nem vagyok kövér?”, „szívem, szerinted biztos nem vagyok csúnya?”, „drágám, egy tízes skálán hány pontos nő vagyok?”. Ezek az idióta kérdések teljesen kiborítják a pasikat.
Egyrészt ezekkel a kérdésekkel, kedves nőtársaim csak magunk alatt vágjuk a fát (mert ha eddig nem találta túl nagynak az orrunkat, lehet, hogy el fog rajta gondolkodni, hogy van valamennyi igazság alapja a kétkedésünknek) és ráadásul még meg is kérdőjelezzük az ízlését, amint megint csak oltári nagy hülyeség.

Örüljünk, ha valaki minket választott, becsüljük meg érte és persze magunkat is. Bízzunk már annyira a másikban, hogy ezermillió okot tudna felsorolni, hogy miért van velünk.
Mindenki, aki ebben szenved pedig kezdje el ezt a pozitív visszajelzést -mármint,hogy kapcsolatban van- arra használni, hogy építgesse fel nem létező önbizalmát, mert egyrészt ő is sokkal jobban fogja érezni magát, és a párja se fogja halálra unni az örökös kétkedő nyafogást.

Ha ezt sikerül véghez vinni,akkor semmi ok sem lesz a féltékenykedésre, mert 1. bízunk abban, hogy nálunk úgyse talál jobbat, 2. bízunk a kedvesben. Na ezért olyan kényes kérdés a bizalom.
Ha van bizalom, nincs féltékenykedés. Ha nincs bizalom, nincs csoki.

Harmadik verzió: amikor tényleg van okod

Ha a „párod” tényleg megcsal, nevezhetjük innentől kezdve SZEMÉTnek, akkor 1. ne ess kétségbe, ha valaki ilyen méltatlanul bánik veled, egy könnycseppet, egyéb bánatoldó tevékenységet (pl. ortó beba) nem érdemel meg. 2. zsák a foltját úgyis megtalálja, vigasztaljon az a tudat, hogy egyszer tuti ő is iszonyúan pofára fog esni (pl. akkor, amikor rájön, mekkora marha volt, amikor megcsalt téged), 3. aki menni akar menjen, erőszakkal és más visszatartó erővel senkit nem lehet meggyőzni, max csak ideig óráig és végül 4. amikor már túl vagy azon, hogy a saját sebeidet nyalogasd próbáld meg megfejteni, hogy azonkívül, hogy a másik nyilvánvalóan egy szemét állat, te mit csináltál rosszul, mert sajnos az esteken 98,3%-ban kettőn áll a vásár.
ráadás 5. soha, de SOHA ne reménykedjetek abban, hogy meg fog valaki változni, persze vannak még csodák, de aki egyszer félrenézett, nagy valószínűséggel máskor is ezt fogja tenni.

Persze ne könnyítsük meg a csalfa exnek a dolgát, igenis rendezzünk patáliát, mondjuk el mindennek -persze csak méltóságteljesen- és közöljük vele, hogy köszönjük szépen ebből mi nem kérünk és leakasztható kabátok se vagyunk, szóval húzzon el a picsába.

Ha néha kicsit megcsap a féltékenység szele egy-egy pillanatra az nem gond, nyilvánvalóan van mindenkiben szerelemféltés és ha ez tényleg egészséges módon működik, akkor a szerelmünknek még jól is eshet ez a fajta bókolás – mert a teljes közömbösség is fura valljuk be-. Vékony a jég, nagyon ügyesen kell egyensúlyozni, hogy be ne szakadjon, mert ha valaki túlzásba vissza, akkor reccs és vége lehet a kapcsolatnak.

Harumi világa