Böszörményi Gyula
Szeptember van, és ettől erős szomorúság ül rám, hogy nem foghatom meg a ropogós papírú, friss osztálynaplót, az üres, reménykedő oldalaival, nem sétálhatok be az unott képű kamaszok közé, nem ülhetek fel félsódérosan a tanári asztalra, és nem átkozhatom el a MTA szótárkészítőit, hogy a sódéros vagy sodéros(?) szó miért nincs bent a szótárban, holott borzasztó fontos, mint látható.
Szóval lassan leszámolóban vagyok a reménnyel, hogy valaha taníthatok még, s szívfacsarás, könnyhullatás helyett hova is, mint olvasásba menekülök.
Ilyenkor cseppet sem alkalmas a felnőttirodalom. Brrrrr… Ilyenkor csakis és kizárólag ifjúsági regény jöhet szóba, szerethető, azonosulható, választható hősökkel, teremtett világokkal.
Az pedig, hogy nem a jól megszokott, esetleg unalomig ismert történetekhez nyúltam, csakis és kizárólag a kedvenc szülőhelyem, kedvenc könyvtárának köszönhető. Tavasszal ugyanis, a frankó kis depresszív periódusomban, „egy életem egy halálom, én a könyvön most magam átrágom” alapon kikölcsönöztem Böszörményi Gyula Gergő-könyveit.
Magyar „harrypotter”, meg parafrázis és egyéb jelzők ide vagy oda, „lesz, ami lesz végigolvasom” alapon futottam neki. Az első résznél Gergő és az álomfogók még erősen csóváltam a fejem, s szakadatlan jegyzeteltem, a másodiknál azért még alibinek ott volt a jegyzettoll, a harmadik részen pedig önmagamról megfeledkezve időnként hangosan nevettem, de itt történt meg az is, hogy a takaró alól kipattanva lázasan vertem a billentyűzetet, majd a térdem csapkodtam a szerző humorán. Meg a saját magamon, hogy egy mondatból felismertem kinek a kritikáját idézi a szerző szó szerint a kötetben. (Hozzáteszem a nevezett kritikát addig nem is olvastam.) Most az elmúlt héten a Gutenberg-lovagrend 2., Monyákos Tuba 1, 2, 3 illetve Zsófi 1, 2, 3, + A bolhedor lovagjain rágtam át magam. A 9, 8, 7 című kötetet túl depresszívnek ítéltem az alkalomhoz, így azt legközelebbre hagytam.
Ennyit az olvasmányélményekről.
Böszörményi Gyula varázsló, egész konkrétan szómágus. A Gergő-történetekkel elkezdve, egész világot épített fel a magyar mitológia elemeit felhasználva, beépítve, szerves részévé téve.
Legismertebb művei a Gergő-sorozat meseregényei:
- Gergő és az álomfogók, Magyar Könyvklub, 2002
- Gergő és a bűbájketrec, Magyar Könyvklub, 2003
- Gergő és a táltosviadal, Magyar Könyvklub, 2004
- Gergő és az álomvámpírok I., Jonathan Miller Kiadó, 2005
- Gergő és az álomvámpírok II., Könyvmolyképző Kiadó, 2006
2007-ben jelent meg a Gergő és az álomfogók német fordítása Julius Bessermann szerzői névvel (Julius Bessermann: Greg und die Traumfänger, Schenk Verlag, Passau).
Ugyanebben a világban játszódik a háromkötetes Zsófi-sorozat:
- Zsófi és az elnévtelenedett falu, Jonathan Miller Kiadó, 2005
- Zsófi és a boszorkánypláza, Jonathan Miller Kiadó, 2005
- Zsófi és a Dalnok, Könyvmolyképző Kiadó, 2008
A Gergő-regények egyik szereplőjéről szóló háromkötetesre tervezett sorozat kötetei:
- Monyákos Tuba a Lidérc Árvák Fészkében, Könyvmolyképző Kiadó, 2007
- Monyákos Tuba és a csatornalidércek, Könyvmolyképző Kiadó, 2008
- Monyákos Tuba és a Tűzhangya sámán, Könyvmolyképző, 2010
Ezen regények is a Gergő-sorozat világában játszódnak:
- Rúvel hegyi legenda (felújítás), Beholder Kiadó, 2005
- A bolhedor lovagjai, Beholder Kiadó, 2007 (Wikipédia, kiegészítve)
Ezen a dualista (révülők világa, a Tetejetlen Fa világa – Valóság) mágikus-misztikus világteremtésen túl, a regények másik lényeges építőkövét a J. K. Rowling által teremtett mesevilág adja. Pontosabban az arra való folyamatos reflektálás, párhuzamteremtés.
Ami miatt mégsem lesz paródia, vagy egyszerű epigon-irodalom, de még csak sima parafrazáció sem a Böszörményi-világ, az a tény, hogy mind a Gergő történetek, mint a Harry Potter-sztori, és az összes varázsló és fantáziavilág (Tolkien, Lázár Ervin, Michael Ende) valamint néhány tudományos-fantasztikumon alapuló krimi világa (Umberto Eco, megkockáztatom a fénykori Lőrincz L. László-t?, Nemere Istvánt) egyenrangúként helyet kap benne. A Tetejetlen Fának ugyanis nincs teteje, van viszont számos levele, s rajta annyi álomvilág, amit a Gyémánt Jurta, és az Álomfelügyelet sem képes ellenőrizni.
Vagyis a Tetejetlen Fa egyfajta Mese-, vagy Fantázia Birodalomként manifesztálódik, amelynek nincs egy meghatározott, centralizált ellenőrző apparátusa, és – ami nekem a legszimpatikusabb -, nem állítja, hogy a Gyémánt Jurta lenne a legfőbb hatalom, egyszerűen csak a szerző által teremtett világok irányítójaként definiálható, s mint ilyen, természetszerűleg képes belátni a létező álomvilágok történéseinek legnagyobb részét. Az nem derül ki a könyvekből, legfeljebb sejthető milyen viszonyban is vagyunk a nyugati és más égtájak/kultúrák varázslóival . Jó példa erre a Monyákos Tuba-sorozat utolsó kötete, vagy a Rúvel hegyi legenda, esetleg A bolhedor lovagjai. (Ezek egyébként korábban keletkeztek, s némi átdolgozással válhattak a Gergő-univerzum részévé.)
Persze nem csupán kritikusokat idéz meg, hanem meseírókat is. A Zsófi – kötetekben megjelennek szereplőként az elődök, Csukás, Lázár, és Békés Pál is, az általuk teremtett mesealakokkal egyetemben.
A Zsófi, és az elnévtelenedett faluban képet kaphatunk arról – szerintem -, milyen lehetett Karkarov és Krum iskolája Északon. És bár lehet, hogy semmi köze sincs a kettőnek egymáshoz, de a kezdetektől ott motoszkált bennem a rájátszás és invokáció valamire, aztán rájöttem Szabó Dezső: Az elsodort falu kötetének címe sejlett fel bennem.
Monyákos Tuba a Lidérc Árvák Fészkében, ennél a kötetnél pedig majdnem azonnal beugrott A rózsa neve, mint történetszövési, krimis párhuzam.
Sokáig folytathatnám még a sort, de elunnátok.
Az érdekes jelenség még, hogyan nő az író, a kiadó és maga a történet a sikerhez és a feladathoz fel.
Az első Gergő történetekben még számos szerkesztési, elgépelési hiba, következetlenség található. (Egy ilyenből derül ki, hogy Zsófit eredetileg valószínűleg Emesének akarta a szerző hívni – az oldalszámot sajnos nem írtam fel.) Eleinte a mellékszereplők miatt érdemes olvasni a regényeket, Gergőből sose néztem volna ki a későbbi kötetek remek, megfontolt figuráját.
Hogy mennyire jól sikerültek a mellékalakok azt mi sem bizonyítja jobban, hogy ketten is önálló kötetet kaptak, (lásd Monyákos Tuba) pontosabban a régi írásokból kerültek, dolgozódtak át (l. Éjlépő Kajtár, A bolhedor lovagjai, de szerepel a Zsófi-történetekben is).
Számos olyan elem, szereplő akad a sorozatokban, akik önálló történetre várnak. Mivel vélhetően még jópár szeptemberben leszek szomorú, egy olvasója biztos akad majd a történeteknek. De a honlapot elnézve inkább rengeteg sok. Olvassátok ti is!
Folyt.köv.
Interjú a szerzővel.
Mesemustrás történet – vigyázat szívfacsargatós!
Honlap
Blog – sajnos nem frissül.
„kétszögletű egyenes”
