Nők a történelem során

Egyszer egy férfi barátom megkérdezte tőlem, milyen érzés nőnek lenni? Hirtelen nagyon sok hasonlat jutott eszembe, pedig leírhattam volna akár egy szóval is mit jelent nőként élni! A kifejezés, amit kerestem a bonyolult fogalma volt.

Bizonyos szempontot figyelembe véve egész gyermekkorunkban arra készülünk, hogyan váljunk felnőtté. Édesanyánk vagy nővérünk ruháiba bújva szinte minden kislány utánozza a felnőtteket és próbál azokból a tapasztalatokból egyéniséget építeni, amit a lehetőségei elé tártak. Annyi női hatás éri a gyermeklányt fiatal korában, hogy az kissé összezavarhatja példaképe keresése közben, ami egyébként sem könnyű feladat. Ott van elsőként az anya, majd a két szülő édesanyja, nagynénik, unokanővérek, és később az óvónő és tanárnő, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Példaképet mind keresünk, hisz valakitől tanulni kell ahhoz, hogy fejlődni kezdjünk. Legelemibb feltételezés, hogy az édesanya lesz az első számú követendő példa. Tőle tanuljuk a női nem fogalmát, ő az, aki méhében kihordva erre világra szült mindannyiunk, ennél fogva pedig a legfontosabb személy életünk során.

Az Ősanya kultusza egészen az őskorig eredeztethető vissza, ami az egyik legalapvetőbb tisztelet jele az életet adókkal szemben. Az anyaság olyan misztérium, amely betekintést enged az élet körforgásában. Feltehetően az ősemberek szemében a Nő volt a mindenható közvetítője, és mint ilyen a mindenható is Nő volt a szemükben. Valóban, ha végig gondoljuk, van valami egészen csodálatos és egyben félelmetes is abban, hogy mi nők életet adhatunk egy új jövevénynek. Nem meglepő, hogy az ősember, aki nem volt biológiai és vallástani tételekkel felvértezve, mint a ma embere, nagyobb jelentőséget tulajdonított az olyan „hétköznapi csodáknak” mint egy kisded szülése és születése.

A modern társadalomban a férfi és nő közötti viszony alapvetően nem változott. Mégis egy pontig eredményesnek tekinthető az egyenjogúságért folytatott harc, mert általa új csúcsokat vehet célba a ma asszonya. Mintegy visszanyerve régi posztunk álmokkal teli indulhatunk önmagunk megvalósítása felé. Részt vehetünk eredetileg férfiaknak szánt szakmák elsajátításában, bebizonyíthatjuk, hogy képesek vagyunk olyan minőségű munkát végezni, mint hím nemű társaink. Küzdünk egy soviniszta világban, mert mint mindig a nők a történelem során a nehezebb utat választottuk. A női nem szeret bonyolítani, bár ezt sokan aligha vallanák be. Nem szeretjük a könnyű prédát, szeretünk megharcolni mindenért, amit magunknak akarunk!

Ez az úgynevezett amazon virtus, ami az Amazonok legendájára épül. Léte legalább olyan régi keletű, mint a gladiátorok történelmi ténye. A legendát senkinek nem kell bemutatni. Az Amazon nők olyan erővel és spiritusszal bírtak, mint harcos férfi társaik, megjelenésük robosztus mivolta hűen tükrözte nem mindennapi teljesítményük. Csak nemzésre és vágyaik kielégítésére használták a férfiakat s éppen ugyanúgy vették semmibe az érzelmeket, mint ellenkező nemű társaik. Hogy a legenda volt e valaha valóság nem tudjuk biztosan. Ám elgondolkodtató, hogy talán egyszer régen már sikerrel próbáltak a nők kitörni az elesett és semmibe vett szerepkörből.

A különbség csak a kor hitvilága és a szokásiban volt tetten érhető. A női nemet számtalan megjelenítésben ábrázolták már a történelem alatt. Ott vannak például a Szirének vagy a Nimfák, hogy csak mitológiai alakok közül említsek. Az Odüsszeiában például mindkét megtestesülésről olvashattunk. A Szirének csodálatos, már-már földöntúlian gyönyörű hangjukkal megbabonázták áldozataik, majd felfalták őket. A Nimfák is hasonló módszert alkalmazva csábították kicsiny szigetükre a gyanútlan hajózó férfiakat. Megjelenésükben épp olyan magasztosak voltak, mint hangjuk dallamaiban és cselszövéseik is mesteri fondorlattal voltak kidolgozva. Nevezhetnénk őket a történelem első szerelmi cselszövőinek is. Érzéki nők, akik elsősorban a közösülést, az utódnemzés érdekében folytatták, s csak addig használták a férfiakat ameddig hasznuk származott belőle. Hódoltak az Ősanya kultusznak olykor gyümölcsökkel és más fejedelmi étkekkel, olykor pedig férfi életek felajánlásával. Tudták, hogy egy másfajta társadalom nem lenne képes elfogadni életformájuk, így önmagukat „száműzték” egy ismeretlen helyre. Ma már radikálisnak tűnik életformájuk, pedig csak magukat védték a hím soviniszta társadalomtól.

Ezek a legendák egy kérdést felvetnek. A nők az elnyomás ellen, vajon, hány évezrede küzdenek? Olykor elnyomva, olykor hatalomra jutva egy kevés időre újra és újra felkelnek, majd ismét leveretnek, mert mégsem járja, hogy egy nő legyen, aki a világot irányítja hosszú távon!

Pedig van olyan afrikai törzs ahol, mindig a nőké volt a központi szerep. Mindig ők irányítottak és a férfiaknak eszébe se jutott, hogy ennek máshogy kellene lennie. Akkor vajon a mi „modern” társadalmunk miért nem képes erre? Csak a háttérben lehetünk, mégis elvárják tőlünk, hogy mindenhol ott legyünk alázatosan. Ennek csak így szabad lennie? Nem hiszem. Talán majd nemsokára megtörténik a lehetetlen. Mint ahogy két éve azt se hitte senki, hogy lehet fekete elnök egy fehér társadalom-központú világ bársonyszékben, egyszer majd a nők is végérvényesen odajutnak ahová már több ezer éve készülnek!

Minden ami a felszin alatt rejlik

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot

megszorítások
nélkül, ésszerűen?

Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és

spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!

https://www.hosnok.hu/20ezer/