Nem tudom, hol van a boldogság
Tulajdonképpen ezek után kellene tudnom, keresem és kutatom folyton, és mégsem tudom, hol van a boldogság. Néhány perc, néhány apró pillanat, aztán máris tovaszállnak a vágyak, az örömteli percek, nem is értem mi történik valójában körülöttem. A volt, illetve van férjem is néha túlzásokba esik a figyelmességével, a kedves és simogató szavaival, ahogy beszél velem. Valahogy érzem, azért nem balhézott, azért volt olyan megértő, mert úgy gondolta, hogy mi ketten még úgy is együtt leszünk, látom a szemében, bele látok a gondolataiba. Még csak meg sem lepett, mikor azzal állt elő, menjek vele Velencébe majd Barcelonába, csak két hetes kiruccanás lenne.
– Ezt hogyan gondolod?- kérdeztem.
– Hát úgy, ahogy mondtam, miért ne jöhetnél velem, nem vagyunk haragosok, végül is, még el sem váltunk törvényesen, és ha el is váltunk volna, a gyerekeink miatt össze tartozunk.
– Miért, a gyerekeket is visszük?- érdeklődtem.
– Dehogyis visszük, vágta rá gyorsan, mivel nem figyeltél, de közben már bele is egyeztél, hogy eljössz velem.
– Elmegyek veled, eltaláltad, hiszen mindig is vágytam rá, hogy még egyszer elmenjek azokra a helyekre, hiszen ott voltunk nászúton, hogyan is felejthetném el.- mondtam, de hozzá tettem, nincsenek ilyen irányú szándékaim, hogy esetleg újra kezdhetnénk, ilyesmi meg sem fordulna a fejemben, de amint mondtam, mindenképpen szeretném ezt az utazást.
– Oké, mondta, biztos voltam benne, és egy puszit nyomott az arcomra, olyan cuppanost, mint amilyet a csecsemőknek szoktak adni.
Hát, gondoltam magamban, nincs is sokkal több eszem, mint egy csecsemőnek, most mit mondok a kedvesemnek. Á, hessegettem el magamtól a gondolatot, hiszen már úgyis annyit füllentettem az utóbbi időben, ez már igazán bele fér, majd közlöm vele, hogy rokonokhoz megyek, erről eddig elfelejtettem beszélni. Nem is lesz lelkiismeret furdalásom talán, miért kellene lenni, hiszen ő meg a feleségével lakik, meg máskülönben is már nagyon kezdem utálni, na nem őt, hanem ezt a se veled, se nélküled állapotot.
Egy hét múlva indultunk is, kocsival mentünk, az út hosszú, de talán jól fogom érezni magam, ebben nagyon reménykedtem, néhányszor meg is álltunk egy kis pihenőre, ettünk néhány szendvicset, ittunk üdítőt, nagyokat sétáltunk és folytattuk az utazást.
Velence egyébként nem drága város, olyan árak vannak mint nálunk, még 2 Billa üzlet is volt a történelmi belvárosban, de szerencsére nem rontják a városképet. Jó azt elismerem hogy 10-15 euro egy kávé a Szent Márk térnél, de nálunk a Váci utca vagy a Gundel étterem drága, egyébként más éttermekben eléggé reálisak az árak. Az olaszoknak fantasztikus a pizzájuk, a spagettijük is biztosan, csak mi nem szeretjük, mindegy milyen étel, csak sok tészta legyen benne, mi jobban szeretjük a húst, na mindegy, nem étlapot írok, jut eszembe. azért 16 év alatt elég sokat változott, de az utcai árusoknál most is lehet alkudozni, és általában mindenhol jól beszélnek angolul. A közlekedés gyalog a legjobb, de Vaporettora is szükségünk lesz, főleg ha egy másik szigetre akarunk ellátogatni. Nem érdemes jegyet venni, bérletet sem, úgy sokkal kedvezőbb. Rengeteg látni való van, a Szent Márk székesegyházzal kezdtük, ami nagyon szép, bár nálunk is van székesegyház, és nagyon szép is, de tök mindegy, ingyenes a látogatás, bementünk megnézni. A székesegyház mellett található a Dozse palota, ha véletlenül olvasol, csak megírom, ez amit nem szabad kihagyni, csodálatos itt bent, teljesen meghatódtam, a világ egyik legszebb építménye ez a Dozse palota kívülről és belülről egyaránt, legalábbis ezt írják, ezt mondják róla. A Dózse palotát a Sóhajok hídja köti össze a börtönnel, ahová szintén át lehet menni. Nem semmi, eszembe is jutott a Gyurcsány, itt vehetne egy nagy levegőt, sóhajtana egy nagyot, és nyomban át lehetne kísérni. Egyébként rengeteg múzeum, és templom van, Muráno szigetre is ellátogattunk, sajnos nem tudtam megnézni, ahogy az üvegkészítők fújják az üveget, mivel egy üvegkészítőt sem láttam. Lidó szigetére is átkeltünk Vaporettoval ami nagyon jó volt, mert ott van autóközlekedés és strand is.:):):), szabad strand, elég sekély, a víz lassan mélyül. Ja amit kihagytam, tilos a madáretetés a Szent-Márk téren, mert a galambok rongálják az épületeket. A Hotel Torino, ahol 4 éjszakát töltöttük, elég közel van a Szent Márk térhez, ezért jó választásnak bizonyult, nincsenek messze a galambok. Velence ugyanis a galambok és a vizek városa, még gumicsizmát is lehet kapni az egész városban, ha nem akarunk mezítláb közlekedni. Reggel 7 óra olyan időpont itt, mintha otthon hajnali 3 óra lenne, az utcákon, tereken nem látni mozgást, azon gondolkodom, itt vajon mikor kezdődik a munkaidő, vagy nincs is ilyen? Egyébként az utcák, terek tele vannak árusokkal, mindenféle csicsás csecse- becse, mintha mindig farsang lenne. Este későn kezdődik az élet, rengeteg a részeg, szinte mindenki. Mindenesetre azért most sokkal több mindent láttam, mint ezelőtt, mikor itt jártunk, akkor vakok voltunk a szerelemtől, és már délután 5 órakor ásítoztunk az álmosságtól, mivel szerettünk volna mindketten az ágyba bújni mihamarabb. Talán a sors akarta így, hogy itt kötöttünk ki Velencében, hogy újra egymásra találjunk, mert valahogy így érzem, hogy szeretjük a másikat, ez olyan természetesnek tűnik, talán ki kellene mondani, hiszen tudunk még beszélgetni , és nevetni együtt sokat, valami nagyon vibrál a levegőben, talán csak hiányzik még a ki nem mondott szó, és az elválasztó falak leomolnak, ha leomolnak!
Folytatás…………..!
Célkitűzés tanfolyam: 35 online lecke azért, hogy tényleg valóra válthasd az álmaidat.Jelentkezz most, az árat Te szabod meg! Klikk ide>>