Lázadó fiatalság
Tinédzser éveinkben mind valami ellen lázadunk. Ki a szülei ellen, ki a felnőtté válás ellen, ki a konzervativizmus ellen, ki új utakat készít, és van, aki lerakja az alapokat. A fiatalság misztifikált képét a saját szüleink ültetik el agyunkban, s ennek hatására mind valami hatalmasat, maradandót akarunk alkotni az értékes fiatal években. Az addig megszokottól eltérőben keressük a végzetünk, valami újban akarunk sikeresek, elismertek lenni. Semmitől sem riadunk vissza, hogy elérjük hőn áhított célunkat.
Az időben nem kell sokat visszamenni, hogy lássunk néhány igen jelentős, történelmi méretű lázadást. Gondoljunk csak a hippi mozgalomra a ’60-as ’70-es években vagy az ez után következő új hullámra mely magában foglalta mind a rock zene szintetikussá formálását vagy a funky stílus break zenére való hatását.
De, hogy az elején kezdjük a sort, menjünk vissza a huszadik század közepére. A hippi korszak időtartamára. Mindaz, ami akkor, abban a két évtized leforgása alatt történt, alapja volt a világnézet változásának. Táptalajául szolgált új zenei stílusok kialakulásához, addig teljesen ismeretlen sportágak felfedezéséhez, vagy éppen azon mozgalmak újra és újra megalakulásához, amik kiálltak/kiállnak ma is véleményük mellett és demonstrálással fejezik ki ellenérzésük egy-egy elnyomó hatalommal szemben. Mind, akik lázadtak és lázadnak ma is, a felnőtté válás küszöbén járták be azt az utat, ami során csoportokat alapítottak, amik aztán felforgatták az egész világot.
A legkorábbról az 1960’-es évekből lehet tudni, a kommunák alakulásáról. Ők a hippi definíció alapján: Pszichedelikus zenét hallgattak, lágy drogokat szedtek, hogy hallucináljanak. Pedig ennél jóval többről szólt a hippi mozgalom. Valójában spirituális megvilágosodást próbáltak szerezni maguknak igaz a fentebbi szerek segítségével olykor, szexuális szabadságot hirdettek, megalapozták a vegetáriánus életmódot, majd egészséges ételeket gyártottak, hogy aztán sorra jelenjenek meg az Egyesült Államokban az egészséges ételeket adó étkezdék. Közben megkérdőjelezték megannyi nagygyűlésükön a kormány hozzáértését a politikához, ellenezték a nukleáris kísérleteket és a nukleáris háborút, világbékéért harcoltak, s bár ez utóbbi banális felhangját, az is tükrözi, hogy egy szépségkirálynő posztját is jelentheti mégis nagy célokat és eszméket sejtet meghúzódni a háttérben.
S bár igen mellékes útra van terelve a tény miszerint az igazi érdem, nem az amerikai fiataloké, hanem a más világokból érkezőké volt, mégis ha hippikről esik szó, mind az amerikai fiatalok tömegére gondolunk. Kevéssé ismert, hogy Mexikó, Chile, vagy éppen Új Zéland is büszkélkedhetett saját fiataljai hippi mozgalmával. Pedig ezek a csoportok egymással párhuzamosan születtek meg a világban. Ismerjük a Beatknick-t mert tudjuk az Egyesült Királyság zenészei és fiatal rajongói nevéhez kötni. Ám arról, hogy a Dél Amerikai őslakosság fiatal nemzedéke hogyan hódította meg Amerikát csak mellékvágányról értesülünk. Pedig ezek a fiatalok voltak, akik megismertették a jogát, a tantrát vagy éppen a meditációt az amerikai fiatalok tömegeivel. Ők tanítottak nekik sok jót és néhány rosszat egyaránt. A szeretet, a szabadság és béke olyan értelmet kapott általuk, mely addig ismeretlen lehetőségeket teremtett meg.
Egységes fellépés, egységes életritmus, mely mégis olyan nagyon eltérő volt az addig megszokottól. Rengetegen bírálták, de még többen követték is ezeket, a csoportokat. A társadalom krémje írtózott a gondolattól, hogy neki is azonosulni kell ezekkel az elvekkel, s még jobban féltek attól, hogy a tömeges lázadások egy beláthatatlan következményekkel járó anarchisztikus rendszer kezdete. Ezért aztán keményen léptek fel. Drogtörvényekkel erősítették maguk, míg az ifjakat ezek a törvények börtönbe jutatták. Fokozatosan elnyomás alá kerültek a mozgalmak, melyek végül a ne bánts és én, sem bántalak elv alapján csendben elvonultak. Persze eltüntetni őket már sohasem volt lehetséges. Például az, hogy a huszadik század végére több tízezren tértek meg gyökereik, hagyományaik őrzéséhez, az ő művük. Vagy az, hogy egyre többen foglalkoznak alternatív (népi) gyógymódok (nem a kuruzslókra gondolok) alkalmazásával a szintetikus gyógyszeripar kontójára az is az ő hatásuk. A meditáció, a jóga elterjedése a világban is nagyban köszönhető nekik, s egyre többen érzik a helyes étkezés alapja sem a szintetikusan előállított élelmiszerekben rejlik. Persze van, aki hippik közül mára már talán sohasem vallaná be, hogy az volt egykor, de a többség ma is őrzi azokat az eszméket a szívében, mely a helyes értékítélet felé sodorja.
Lehet vitatkozni azzal, hogy mi az, ami helyes és a mi nem, de az értelmetlen háború (olajért, hatalomért), sohasem a kisemberek érdekében történik, mi csak elszenvedjük azt. Mert mennyivel egyszerűbb lenne, ha csak bizonyos országok fejei mennének ökölharcra egy-egy háború helyett, és még ha egyikük el is bukik végül, helyette nem egy egész nemzet tenné ugyanezt. Ha mindenki a saját kis kertjében tudná megtermelni azt a kevés zöldséget és gyümölcsöt mely szükségleteinek megfelel, nem kellene (kínai, koreai, indiai stb) hulladék termékeket megvenni és egy lépéssel közelebb kerülnénk az egészséges étkezés alapjaihoz is.
Feladni azonban nem kell. Fiatalok mindig lesznek, akik majd újabb és újabb nagy dolgokat akarnak véghezvinni és egyszer kivívják azt is, majd amit az idősebbeknek egykor nem volt lehetőségük megtenni. A jövő a fiatalok kezében van….mindig!
Minden ami a felszín alatt rejtőzik