Laikus szólam

Laikus szólam

Laikus vagyok, a szó prózai értelmében, elismerem. Mégis úgy érzem ideje, hogy helyet kapjon egy kissé politikai hangvételű írásom is ezen a helyen.

„Megbűnhődte már e nép a múltat és jövendőt…” Azt hiszem minden magyarnak ismerős, és lelkünkig hatoló mondat ez. Mint hazafi, szerintem, a mi Himnuszunk a világ legszebb himnusza, de talán a legszomorúbb is… Nem véletlenül. Annyi megpróbáltatás, annyi vérontás, annyi rabiga terheli ennek a népnek a múltját! Olykor egy-egy borús napon, úgy tűnik, ennek már sosem lesz vége. Mint egy mindenbe beletörődött birkanyáj, csak nézünk bambán magunk elé, miközben a hazánk a diktatúrát idéző emberek martalékává lesz. Zsarolnak bennünket, életünkről, pénzünkről és most már szabadidőnk minőségéről is a fejünk felett döntenek. Sajnos nem első ízben történik meg ez velünk, csak a színek és szólamok váltakoznak közben. Életünket politikai döntések árnyalják be mindenhol, mindenkor és minden mennyiségben.

Nincs olyan nap, hogy ne hallana az ember valamilyen elszomorító újabb igazságtalanságot. Nincs olyan hely már az országban, ahol vagy természeti csapás, vagy emberi mulasztás miatt, tönkre ment területek ne lennének. Az ország és a nép fogyatkozóban van. Minden már csak idő kérdése. A fiatalok útilaput kötnek a talpukra és fájó szívvel egy másik országokba vándorolnak, egy élhetőbb, jobb jövő reményében. Otthon maradott családjuk, szüleik és nagyszüleik élettere, eközben egyre jobban beszűkül. Nyugdíjreform, egészségügy, etnikai megkülönböztetés a kisebbség javára, minden ami történik, mintha egyenesen és kifejezetten a magyarok ellen irányulna. Nem kell jósnak lenni hozzá, hogy észleljük helytelen döntések garmadája viszi romlásba egy egész nép sorsát, jelenét és jövendőjét is egyben.

Nem állítom, hogy ez a kormány, ami éppen hatalmon van, rosszat akar. De azt sem mondhatom, hogy mindent csak a nép érdekében tesz, mert nem tartom valószínűnek. Egész egyszerűen úgy tűnik, ezen túl az életünk az ellenőrzésük és „néma” helyeselésük tükrében telhet. Én ezt egészen egyszerűen demokratikus diktatúrának neveztem el. Vajon mindez, nem egy végsőkig elkeseredett, kilátástalanságát palástolni akaró kormány lépése? Már végsőkig elcsépelt és éppen ezért nem is hangoztatott az előző kormány által okozott károk minősítése és mennyisége. Minden valószínűség szerint a kár, jóval nagyobb, mint azt bárki gondolta előzőleg! Felróni, lehet és kell is a hibákat, büntetést is kellene kiróni, de nem egy „királyságban”, ahol az alkotmánybíróság is csupán egy jelképes rendszer. Az önbíráskodásnak egy  demokráciában nincs helye!

Minden ami a felszin alatt rejlik