Én és a kutyusok

Én és a kutyusok
Én és a kutyus nem igazán vagyunk nagy barátságban, igazából nem is a kutyusokkal van a bajom, hanem a gazdikkal. Nem akarom, de állandóan úgy hozza a sors, hogy a gazdájukkal akaratomon kívül is haragba keveredek. Nem én haragszom, ők rám!
Sokszor fordul elő velem, mióta internetezem, hogy valakivel eléggé nagy barátságba keveredek, így történt ez nem régiben is. Andi 32 éves, valahogy jól el voltunk egymással, sokat chat-eltünk, amit csak lehetett, megbeszéltünk egymással, bár ő szokta megszakítani a nagy beszélgetést, legalábbis ezt írta, a kutya sír, menni akar, feltételeztem ezáltal, hogy panelban lakik, soha nem kérdeztem rá, mert valahogy nem érdekelt, elég távol éltünk egymástól. Egy alkalommal azért megkérdeztem tőle: Te nem szeretnél gyereket?
– Hát nem, írta határozottan, nem szülök ilyen bizonytalanságban, miből neveljük fel?- na jó, gondoltam magamban, kutyusa van, ez a lényeg, semmi gond, el is hessegettem a fura gondolataimat, az ő dolga.
Valami oknál fogva pár napig nem volt időm a géphez ülni, alig vártam, hogy megnézzem az email fiókomat, ez nálam már- már berögződés, ő is írt.
Ez állt az emailben:
Szió!
Azt szeretném kérdezni, hogy weboldalt is tudsz-e készíteni, vagy esetleg ismersz olyan személyt, aki tud ilyet?Válaszoltam is rögtön, igen tudok, neked kell?
Hamarosan jött a válasza:
Szió!
Hát nem kimondottam nekem kellene. röviden elmondom a lényeget.
Én egy alapítványnak segédkezem a magam módján, és most nagyon nagy szükség lenne egy önkéntesre, aki elvállalja, hogy megszerkeszt az alapítványnak egy normális weboldalt, új regisztrációval, meg minden. Én sajnos ehhez nem értek, megcsinálnám, ha tudnám.
Egy jó ideje segédkezem, sajnos nagy bajban van az alapítvány, nagyon kellene az adomány, a pénz, stb.
Egy olyan alapítványról van szó, amely a tüdőrák korai felismerését tűzte ki célul, speciális kiképzett kutyusok segítségével. Egy nagyon nemes cél, én úgy gondolom.
Szerepeltek már a tv-ben is, újságokban, TV2, RTl klub, MTV, de ugye rengeteg segítségre szoruló alapítvány van, és hát kevesen segítenek.
Na, szóval röviden erről lenne szó.
– Akartam már kérdezni, hogy neked van kutyuskád?
– Hú, persze megcsináltam volna a honlapot, miért is ne segítettem volna, és vissza is írtam, olyan udvariasan, amennyire csak tellett tőlem.
– Nem, nekem nincs kutyusom, hogyan etetném?
Nem tudom, milyen honlapra gondoltál?
Elég lesz egy ingyenes, ingyenes tárhelyen?
Mégis mi legyen rajta?
Pár menüpont kellene, rólunk, hírek, események, célok, kapcsolat és támogatók.
Egy honlaphoz sok minden kell, hogy az jó legyen, kereső optimalizálni kell, mert máskülönben senki nem fogja megtalálni. Kellenek képek. Mi legyen a címe?
Ő, nem válaszolt a kérdéseimre, letámadott inkább.
– Nem értem, amit a kutyussal kapcsolatban írtál, mármint a „hogyan etetném”? Németországban nem lehet kutyusod, ott talán nincs kutyakozmetikus, nem lehet kutyát sétáltatni?- és még mindig megpróbáltam nyugodt maradni.
– Persze lehet, és mindig utaztassuk, vagy hogyan gondolod?
– Igen, lehet utaztatni, vagy nem fér el az autókban egy kutyuska, a gyerekeid soha nem szerettek volna kutyust? Úgy érzem a válaszaidból, mintha bosszantanának a kutyussal kapcsolatos kérdéseim, megbántva érzem magam.
Na, itt aztán elszakadt a cérna, még jó hogy nem kell szégyenkeznem miatta, hogy nekem nincs kutyám, ez már sok volt.
– Nem állt szándékomban, hogy megbántsalak, te feszegetted a húrt, jól érzed, bosszantanak a kérdéseid, nekem nem volt soha kutyusom és nem is lesz, majd biztos 1200 km távolságon azt figyelgetem, mikor és milyen kívánságai vannak éppen egy kutyának. Ha tudni akarod, igen az én gyerekeim is akartak kutyát, de hiába, ez a mutatvány nem jött össze nekik, majd biztos a reggeli zűrzavarban, amikor alig tudtunk elkészülni, még egy kutyát mielőtt indulunk hazulról, sz@rni viszek, netán bilire szoktatom, vagy éppen pelenkázom. Egyszerűen allergiás vagyok a kutyusokra, legfőképpen a kutyatartókra, mert igenis, a véleményem az, a kutya az udvarba való, nem a lakásba. Gyereket nem akarsz, mert sokba kerül, szerintem meg nem kerül semmivel több pénzbe, mert ezek után el tudom azt is képzelni rólad, hogy még öltözteted is a kutyusodat kutya ruhákba, pedig biztos van bundája, ami védi.
Ezután többet nem jelentkezett a barátnőm, és nem ő az első az életemben, aki megbántva érezte magát általam, mert én nem voltam oda a kutyájukért. Egyik nyaralásunk alkalmával megismerkedtünk egy csoda kedves, barátságos házaspárral, egyszer meg is hívtak bennünket magukhoz vacsorára, na de volt ám ott is kutyus, bent járkált a lakásban, belenyalt az ételbe az asztalon, és ő volt a főszereplő, hadd nem mondjam, kertes házban laktak, és a kutyuska akkora volt, mint egy víziló, egész este őt kellett csodálni. Elegem lett az egészből, azért próbáltam rendesen tettetni, nincs ellenemre az asztalon faló kutya, meg is hívtak bennünket legközelebb is. Nem akartunk elmenni, úgy oldottuk meg a helyzetet, hogy inkább ők jöjjenek hozzánk, na inkább ezt nem kellett volna kiagyalni, mert elhozták magukkal a kutyát. Aztán itt vége is lett a barátságnak, mert úgy érezték, hogy én haragszom rájuk, megmagyarázni nem tudták, miért gondolják így, így érezték, na bánja a kutya, gondoltam.
Nem, nem utálom, dehogyis utálom a kutyákat, sőt elítélem, ha kirakják az autóból, magára hagyják szegény ebeket, és tisztelem azokat az embereket, akik kutya menhelyeket tartanak fent, és védik, óvják az állatokat.
Mégis…..felmegy a vérnyomásom, amikor hallom vagy éppen meglátok egy reklámot: ne adjon étel maradékot a kutyájának, mert az nem egészséges. Minden kutya megérdemli, hogy a számára legegészségesebb és legfinomabb táplálékot kapja, kizárólag természetes összetevőket tartalmazzon, valamint olyan vitaminokat, ásványi anyagokat, probiotikumokat és antioxidánsokat, amelyek segítenek megőrizni kutyája egészségét. A mi egészségünk nem számít, mára már úgy néz ki a helyzet, a kutya fontosabb lett, mint az ember.
Egyébként nekünk is van kutyánk, csak az udvarban, ott is lakik, eszébe sem jut bejönni a lakásba, őrzi a házat, mert ez a dolga.
Mindez csak azért motivált megírásra, mert éppen ma kaptam egy csodálatos ajánlatot, fogadjak egy kutyust örökbe. Atyavilág!!!