Barátság

Barátságok már egészen fiatal korunkban kötődnek. Ám ebből csak  elenyésző hányada marad meg felnőtt életünkben.
Miért? Mert mindannyian változunk. Ami gyermekként még érdeklődés tárgyát képezi, érettebb fejjel már érdektelenné válhat. Változnak szokásaink, értékítéletünk, kapcsolataink.
Már egészen fiatalon  is megfogalmazódik erkölcsi nézetünk. Ha játszótársunk elveszi féltve őrzött kisautónk, akkor dühösek leszünk és nem akarunk többé vele játszani. Tehát a rossz cselekedeteket úgy „jutalmazzuk”, hogy nem adjuk kezébe szeretett játékainkat. A kislány, aki megosztja velünk elemózsiáját mikor anyukánk elfeledett csomagolni s-viszont, kedves baráttá válik számunkra. Aki jót tesz velünk barát, aki rosszat tesz „ellenség”.
Ami gyermekkorban teljesen egyértelmű, felnőtt korban már nem ilyen egyszerű. Ha barátunk elfelejti megadni a kölcsön kért pénzt sokszor nem is szólunk, neki-mondván s-ezért nem adok fel egy jó barátságot. Ilyenkor nem jön már automatikusan, azaz érzés, ami gyermekkorunkban még jelentkezett. Vajon miért nem?  Talán mert félünk elveszíteni egy fontos embert az életünkben? Még akkor is, ha kicsit megbántottak vagyunk, óvjuk magunkat az elvesztés lehetőségétől is. (Pláne ha ez a valaki történetesen már hosszú évek óta az életünk része.)
Felnőtt korban szövődő barátságok általában ingoványosabb talajon állnak. Nincs olyan sok közösen eltöltött év, ami lehetőséget adna rá, még később sem. Felléphetnek intrikák, csalások, ámítások, hazugságok.  Van, akiről azt hisszük barát. Még sem az. S erre általában a legváratlanabb pillanatban jövünk rá. Mikor szerelemre talál barátunk általánosan elfogadott tény, hogy ritkábbak lesznek a közösen eltöltött órák száma. Kevés azoknak száma, akik ezt a két kapcsolati rendszert egálban tudják fenntartani. Amikor házasság lesz a szerelemből és barátunk nem fogadja, gratulációnkat megrökönyödünk, hisz szívből jövő jókívánságunkat közömbösen fogadta. Telik az idő és reménykedünk. Talán csak elkerülte a figyelmét gondoljuk magunkban. Pedig lelkünk mélyén már felrémlik a gyanú, barátunk már talán nem is akar az  lenni többé. Ködössé válnak az együtt eltöltött órák. Mikor találkozunk csak néhány közömbös mondat hangzik el szájából, ami visszaveri minden magánjellegű beszélgetés próbáját is.
Ezután átveszi a lelkünkben a harag a helyet. Úgy érezzük kihasználtak és csúfondárosan kinevetnek bennünket. A szeretetből később akár gyűlölet is lehet, ha nem kapunk ésszerű válaszokat. Ilyenkor nem tehetünk mást, minthogy tudomásul vesszük, hogy  egyel kevesebb az értéktelen „barátok” száma.
Vannak szép barátságok is, amelyek élethosszig tartanak. Amikor a másik ismeri minden gondolatunkat. Tudja milyen az, ha haragszunk, és mit kell olyankor tenni. Tudja milyen az, ha örül a lelkünk és képesek velünk örülni. Mindig megadja azt, amire szükségünk van, függetlenül attól, hogy élete milyen szakaszát éli és ez ugyanúgy fordítva is igaz. Nincsenek hazugságok, mert ismerjük a másik egész lényét, ha próbálkozna is vele hamar le tudjuk szerelni. Nincsenek bájolgások, mert nyugodtan meg lehet mondani- Most fáradt vagyok, rossz napom van- és nincs sértődés mert tudjuk az igazat mondja.
Annyi felszínes kapcsolat van a világban! Miért kellene felesleges köröket futni azért, hogy több látszat ember vegyen körül minket? Mi szükség a kellemes beszédre mikor a hátunkba utána egy kést döfnek? Nem kell sok, csak Egy igaz barát ahhoz, hogy érezzük, van szeretet a világban…

Megosztom Facebookon!
Megosztom iWiWen!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Google Buzzon!
Megosztom Google Readeren!
Megosztom Tumblren!

Minden ami a felszin alatt rejlik

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot


megszorítások
nélkül, ésszerűen?


Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és


spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!


https://www.hosnok.hu/20ezer/

2 thoughts on “Barátság”

  1. Köszönöm csillagász barátomnak, hogy
    megmentette az életemet, és köszönöm,
    hogy mindig jó volt hozzám, még az
    után is, hogy rosszat tettem a barátságunkkal.

  2. Köszönöm amatőr csillagász barátomnak,
    hogy megmentette az életem, és köszönöm,
    hogy mindig jó volt hozzám, még azután
    is, hogy én rosszat tettem a barátságunkal,
    és mindenkivel, akit előtte vagy utánna
    megismertem.

Comments are closed.