Babahordozás az Állatkertben

Babahordozás az Állatkertben

Az Állatkert az egyik kedvenc családi programunk. A minap ismét ellátogattunk oda. Flóra imádja az állatokat, mindet egytől egyig, még az óriáskígyót is szeretettel simogatta (csak én mentem tőle jó messzire, pedig tényleg nem bánt, de a csúszómászókat nem szeretem…)

Szerencsére a gorillák is a kinti kifutójukon voltak (a benti üvegkalickájuk számomra eléggé lehangoló…). Náluk le is táboroztunk egy jó időre. A januárban született kis gorillára voltunk kíváncsiak. Teljesen meghatódtam, amikor megpillantottam a kicsit. A csöppség épp anyja alkarjába kapaszkodott, a mama pedig féltve-vigyázva vitte egyik helyről a másikra. Nagyon ügyesen közlekedett vele a bokrok-fák között, pedig nem volt könnyű dolga. A hímek folyton szerettek volna közelebb kerülni hozzájuk, de a mama mindig tartotta  a tisztes távolságot a csoport többi tagjától, és nagyon vigyázott a kis gorillára.

Tátott szájjal álltunk a kifutó előtt hosszú-hosszú ideig. És elgondolkodtam: mennyire természetes a szoros anya-utód kapcsolat a gorilláknál, és mennyire sok közös “vonás” van az emberekben és a gorillákban. Jó pár évtizede a nyugati kultúrákban sajnos mégis mindezek ellenére háttérbe szorult a kötődő nevelés gyakorlata, és mindaz, ami ezzel jár: az intenzív testközelség, a babahordozás, az igény szerinti szoptatás. Szerencsére manapság már egyre jobban kezdünk visszatalálni ösztöneinkhez, hallgatunk a megérzéseinkre. Ezt nap mint nap az utcán is lehet látni: örömmel tapasztalom, hogy egyre több szülő hordozza kisbabáját. Az Állatkertben is találkoztunk hordozott babákkal (igaz, legtöbbjük sajnos “láblógatós” kenguruban volt).

Nehezen szakadtam el a gorilláktól, alig tudtam betelni velük. Rakok is ide még egy képet:

Teljesen felvillanyozva jöttem haza. Éreztem-tudtam azt az ősi erőt, amely mindannyiunkban munkál, hogy folyamatosan-szorosan magunkhoz öleljük csemeténket. A gorillák közelében ez szinte tapintható volt. A civilizáció zaja néha elfedi előlünk… Figyeljünk rá jobban!

A fotókért köszönet Bagosi Zoltánnak, az Állatkert fotósának. A fotók forrása: zoobudapest.com

Hordozni jó!