Nemsoká jövök

Nemsoká jövök
Istenem hányszor hallottam már ezt a remek mondatocskát: „Nemsokára jövök”, „Sietek, max egy óra”, „Csak egy sör/kávé/cigi”.

Nem tudom hogy vagytok vele, de én elhittem, hogy ezek a mondatok tényleg azt jelentik,hogy kb. 1 óra múlva együtt lehetek a kedvessel és romantikázhatunk, ehetünk,ihatunk, cseveghetünk. Ok először lelkesen vártam, eltelik 5 perc, nem történik semmi, jó várok még. Eltelik még 10 perc, az összesen 15!, de mégse hívhatom fel azonnal, hogy mégis „hol a fenébe vagy édes” jó fej vagyok, nem hepciáskodom.

Oké-oké várok még türelmesen, nézem egy kicsit a tévét. Nem hallom miről van szó, csak nézek ki a fejemből, bámulom a képernyőt, de nem fogok fel belőle semmit. Tik-takk, tikk-takk, tikk.. takk. Viszont azt pontosan tudom, hogy már megint eltelt 11 és fél perc mióta utoljára ránéztem a telefonomra.

…. Már több mint egy óra telt el. Semmi. De mégis csak én vagyok a nő, nem hívogathatom, hívjon ő vagy inkább jöjjön már végre haza!. Nem adhatom fel a büszkeségemet!!!

Elkezdem magamban legyártani a köztünk lévő párbeszédeket. Az első esetben abszolút higgadt vagyok, kedves és megértő. Annyira jó fej vagyok, hogy magam is meglepődöm ezen. Azért ezen egy kicsit felbosszantom magam: miért van az, hogy ő jön későn haza és nekem kell kontrollálni az érzéseimet, mégis ő a disznó hogy ezt csinálja velem. Jéé mennyi idő telt el miközben agyaltam. Mennyi is? már két órája hívott! Hogy lehet valaki ennyire önző és lelketlen, hogy magamra hagy????

Nem sajnáltatom tovább magam, megpróbálok emberi lényként viselkedni, elmegyek fürödni, a meleg víz jót tesz, lenyugtat. Belecsusszanok a kádba, érzem ahogy a meleg átjárja a testem, nézegetem a habokat és próbálok rájönni mire hasonlítanak. Hátra fekszem, becsukom a szemem. Istenem relaxálok!!!

Már sokkal jobban vagyok, megtörölgetem magam és bemegyek a szobába, elfáradtam ebben a várakozásban, kimerültem teljesen. Ideges vagyok marhára, de a testem azt parancsolja pihenj, hát megpróbálom követni az utasításait. Befekszem az ágyba, magamra húzom a takarót, felveszem a bébipózt és azonnal bevillan, hogy most vajon mit csinálhat az én drága, egyetlen szerelmem. Megpróbálom elterelgetni a gondolatokat, de nem nagyon megy, ettől a sziszifuszi munkától tökre kivagyok: hessegetni a gondolataimat saját magam elől??? Kezdek bekattani. Elaludtam.

Persze ez az alvás sem amolyan normális pihentető alvás, minden hangra felébredek, azonnal a telefonhoz nyúlok, fél 3 van. Mi az isten van még ilyenkor nyitva???Szét vet az ideg, de nagy nehezen visszaalszom.

Kétségbeesett kulcscsörgetést hallok,azonnal felébredek. Nyílik a zár – egy kemény tíz perces meló után-, nyílik az ajtó én már lesben állok. A bomba élesre van töltve, óra ketyeg. Próbálok úgy tenni mint aki alszik, megspórolva egy ordenáré veszekedést. De amikor elköveti azt a bődületes nagy hibát, hogy alkohol és füst szagúan megpróbál puszit adni és szeretgetni és olyan jégcsappá változok, hogy az rögtön feltűnő. Na jó hozzászólok : „légy szíves hagyjál békén, alszok.” Ezután elindul persze az adok-kapok. Miért nem örülök neki(miért tenném????), hogy lehetek ilyen gonosz és egyébként egy kis lazítás mindenkinek jár. Pffffffffffff felrobbant a bomba. Kibújok a meleg vackomból (miatta!) kieresztem a körmeimet, megköszörülöm a torkom, tulajdonképpen egy metamorfózison megyek át, mire végzek a kaffkai átváltozással egy habzószájú, őrjöngő szörnyeteggé változom és kigyót-békát kiabálok, de ez a legkevésbé sem érdekli a cseppet sem józan páromat. Én csak mondom-mondom és nem is figyelek rá, annyira el vagyok foglalva a saját mondandómmal. És mit történt? Na mi? BEALUDT! Ezt nem hiszem el, én itt tépem a szám ez meg bealszik. Adok én neked alvást, miközben én eddig vártam, lerágtam az összes körmöm, a gyomrom elégett, ő meg mint egy csecsemő alszik. Most már horkol is, megőrülök! De nem hagyom ezt annyiban: csipkedem, lökdösöm, felkapcsolom a villanyt, felnyomom a hangerőt a tévén, bekapcsolom a füle mellett a rádiót, amire feleszmél és dühösen kioszt. Majd újra bealszik, a legnagyobb lelki nyugalommal. Én meg kénytelen vagyok az alkohol felhőben elaludni, mert most veszekedni sem lehet.

Másnap reggel felkelünk. Egy szót se lehet hallani, mindenki lapít. Azt gondolom neki kellene ezek után bocsánatot kérni, de erre az a válasz, hogy a tegnapi akcióm után nekem is van mit már a tejbe aprítani.

Az állás így 1-1. Hháh szerinte

De van egy hírem, a játszma folytatódik!

Harumi világa – A Nő és/vs. a Férfi