A testközelség a babák elemi igénye

A testközelség a babák elemi igénye

ugyanúgy, mint az evés, az ivás, az alvás.

A minap egy női társaságban az egyik nagymama kedvesen érdeklődött a babahordozásról, a hordozókendőről. Lényegében a szokásos aggodalmak hangzottak el:

– Nem nől-e nagyon hozzá az édesanyjához a gyermek, ha hordozzák? Ha kicsit nagyobb lesz, majd hisztizni fog, hogy folyton fölvegyék.

– Nem lesz-e túlságosan önállótlan, “anyámasszonykatonája”, ha sokat van karban?

Szépen sorban mind megválaszoltam a kérdéseit, elbeszélgettünk.

Bár a “szokásos” témák voltak, a beszélgetés után mégis hosszasan elgondolkodtam. Azt teljesen természetesnek vesszük, hogy ha egy kisbaba éhes, megetetjük. Ha álmos, megteremtjük számára az alváshoz szükséges környezetet, elaltatjuk, ringatjuk. A testközelségre való igény pontosan ugyanolyan rangú és fajsúlyú igény, mint az éhség, szomjúság vagy fáradtság. Megismétlem, mert ez nagyon-nagyon fontos: valóban ugyanolyan igény, mint bármely más fizikai-biológiai szükséglet. Ebből következik, hogy a testközelség kielégítetlensége ugyanolyan hiányérzetet és fájdalmat képes okozni egy kisgyermekben, mint a gyötrő szomjúság vagy a mardosó éhség. (Hogy mi az alapja ennek az állításnak az bővebben itt olvasható.)

Miért gondoljuk hát, hogy egy kisbaba csak hisztizik, amikor a kezünkben szeretne lenni vagy hozzánk szeretne bújni, és mindezt sírásával adja tudtunkra, mert diszkomfort érzet esetén ez a kommunikációs csatornája? Egy pár hónapos kisbaba nem tud hisztizni. Csak akkor sír, ha problémája van vagy fáj valamije. Higgyük el végre, hogy az anyja és a testközelség utáni vágy számára legalább annyira fontos, mint a biológiai szükségletek kielégítése.

Hagynánk éhezni vagy szomjazni a gyermekünket? Ugye nem!? Akkor miért hagyjuk vágyakozni utánunk? Miért hagynánk sírni, mikor azt kéri, hogy a közelünkben lehessen?

Tréfásan azt szokták mondani, hogy a kisbabákban beépített vízszintmérő van: ha letesszük őket, sírni kezdenek – ha karban vannak, megnyugszanak. Nemde ugyanúgy sírnak, ha éhesek, és nyugodtak, ha a tele a pocakjuk? Nincs ez másképp a testközelséggel sem.

Ui: Ezt a bejegyzést néhány napja kezdtem el írni, és lám a szinergia elém vetette egy nagy tudású ember hasonló véleményét az ügyben. Szeretettel ajánlom minden olvasó figyelmébe!

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek nyomd meg a “Tetszik” gombot!

Hordozni jó!