A test a lélek tükre

Problémák mindig akadnak. Hol kisebbek hol nagyobbak , de valamilyen formában megmutatkoznak. Ha a lélek már nem tudja feldolgozni a rá háruló érzelmi sokkot a test felmondja a szolgálatot.

Vajon miért? Hogyan lehetséges az, hogy ami csupán érzelmi hullámzások formájában mutatkozik meg egyszer csak fizikai testet ölt magának? Talán mindez csak azért történik,mert van valami amit állandóan a szőnyeg alá seprünk!? Pedig jól tudjuk a szőnyeg alatt is elfogy egyszer a hely és ott is ki kell takarítani. Mikor túltelítődik lelkünk tarsolya akkor indul meg a lélek kényszerű ápolása. Akkor ismét felrémlik előttünk őseink mondása:- „Addig nyújtózkodj amíg a takaród ér”. S bár valószínűleg nem pont ebben az értelmezésben utaltak rá, mégis erre az érzelmi problémára is helyt álló. Mert hát mi is történik? Több mint valószínű, hogy a hullámok összecsaptak fejünk felett. Ami ha éppen jó közérzetben talál meg bennünket nagy valószínűséggel el is kerülhető vagy könnyedén leküzdhető! Ám ha már hónapok óta csak gyűlik a sok kimondatlan sérelem, bánat, szenvedés és elfojtott düh más esélyt nem látva utolsó próbálkozásként érvényt szerez önmagának a testben végigfutó idegpályák útján a probléma. Fizikai betegségben nyilvánul meg, s a segélykiáltás végre meghallgattatik.

Érdekes módon a fizikai fájdalomnak nagyobb jelentőséget tulajdonítunk. Gyorsan orvosolni akarjuk, s beveszünk egy fájdalomcsillapítót. A lélek fájdalmára ám már nem találunk ilyen mentő kapszulát. Talán ezért lesz beteg az ember lánya ilyenkor. Kell a testnek valamilyen betegség amiben ki tudja fejezni lelki bánatát, s felszíni kezelés gyanánt orvoshoz elmenve gyógyszert írathatunk rá. Talán csak egy rituálé mindez, hogy önmagunkat továbbra is be tudjuk csapni, hisz a kezelés sikeres volt és gyógyultan folytathatjuk életünk tovább. Egy ideig talán tényleg rendben is lehet. Ám újabb és újabb betegségek keríthetnek bennünket hatalmukba minden egyes tüneti kezelés után. Mert a lélek továbbra is háttérbe szorul. Mert a baj még mindig ott van az életünkben. Mindig ott is lesz amíg végre nem leszünk hajlandóak önmagunkat kezelésbe venni.

Itt meg kell állni egy pillanatra! Egyesek szerint van egy bizonyos fájdalomtestnek nevezett lelki énünk ami egonk teljességébe kapaszkodva táplálja magát szenvedéseink által. S bizony bármilyen ostobán is hangozzon elsőre, sokan vannak/vagyunk akik ragaszkodnak a fájdalmukhoz. Újra és újra megmártóznak benne, hogy megízlelhessék a lélek sérüléseit.

Sokan hisszük, hogy ami nem pusztít el csak erősebbé tesz bennünket! De, hogy ennek mennyi a valóságtartalma azzal már nem foglalkozunk. Mert ha igaz lenne ez az állítás akkor nem lenne egyre nehezebb felkelni az újabb pofonok után…. Csak mindig edzettebben állnánk a problémák elé. Csakhogy sajnos nem ez történik. Egyre elcsigázottabbak leszünk, egyre kényszeredettebben vesszük az elénk háruló akadályokat.

A test jelez, de valódi meghallgatást nemigen kap. Miért is kapna? Bőszen hangoztatja sok ezoterikus tanító milyen fontos lelkünk rezdüléseivel foglalkozni. Ennek ellenére még mindig nagyon sokan elhanyagolják, lelki életük. Mennyi nő veszi semmibe önmagát azáltal, hogy mások előtt mélyen meghajolva saját igényeit háttérbe szorítva megfeleljen az elvárásoknak! Mennyi nő van aki szerelemre hivatkozva hagyja, hogy lelkileg és sajnos sokszor testileg is meggyalázza a hőn szeretett férfi.. Jól van ez így? Valóban így kell ennek lennie? Annyi terhet a nyakunkba veszünk, mert hisszük elbírjuk a nagy súlyokat nem lesz bajunk. Csakhogy teherbírásunk véges ,de ezt már csak az utolsó pillanatban hajlandóak elismerni. Orvoshoz is csak akkor merünk elmenni mikor már nagyon nagy a baj. Mert a munkáltató elküldi a dolgozót ha beteget jelent. Sokan már csak ezért nem is mennek orvoshoz a gyógyszerárakrol nem is beszélve. Aztán a családi élet is a feje tetejére áll, ha az erős anya kidől a sorból egy rövid időre. Fontosságunkba vetett hitünk a gőgősség oltárán feláldozva egy újabb eröltetett csatát vívhatunk.Sok nő másokat függővé tesz csak azért, hogy erősnek érezze magát. Ez sem helyes. Mintahogy sok fiús anya gyámoltalan férfiakat nevel csemetéjéből. Házas életét sutba dobva gyermeke felé fordul s ezzel a majomszerettel felvértezve észre sem veszi mennyire ellehetetleníti gyermeke túlélési esélyeit a felnőtt létben….

S itt vissza is kanyarodhatunk az eredeti kérdéshez. Ha mindennek tükrében szemléljük női mivoltunk könnyen rádöbbenhetünk mennyire is szeretünk fájdalmunkban leledzni. Hisz a sok önmagunk által válalt szenvedés és önfeláldozás úgy tűnhet végül mind megtérül. Szinte minden vallás hirdeti, hogy van a test börtönébe zárva (ideiglenesen) egy lélek ami halálunk után is fennmarad. Ha ezt a tézist elfogadjuk sokan nagy bajok elé nézünk a túlvilágon! Mert a lélek ha nem ápoljuk nem törhet boldogabb lét felé utat. Ha nem akarjuk tudomásul venni bánatát és sérelmeit esélye sincs tovább haladni a ki tudja milyen hosszú úton. Nem kell sem vallásosnak sem elhivatottnak lenni ahhoz, hogy tudjuk van a fizikai testen túl egy lélek ami fáj, bár nem ütötte meg senki csupán boldogtalanná tett bennünket. Nem kell hinni sem túlvilágban sem reinkarnációban, de azt igenis tudomásul kell venni, hogy felszíni kinyilatkozáson túl van valami ami sokkal fontosabb. Hiába van szépség ha belül döglödik a lélek. Hiába van pénz ha a gyűlölet felemészt. Ideje tudomásul venni hölgyeim és persze uraim , hogy a mártirság nem jelent lelki megbékélést!

www.mystique.blog.hu

Minden ami a felszin alatt rejlik

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot

megszorítások
nélkül, ésszerűen?

Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és

spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!

https://www.hosnok.hu/20ezer/