Kamaszok nyara

Kamaszok nyara

Nyár elején megfigyelhetjük, hogyan szabadulnak fel a kamaszok az iskola terhei alól. Szemünk előtt felnőnek, és életpályát választanak. Mi pedig csak a közönség vagyunk, akik már megélték mindazt, amit most ők ismernek meg. Körbe járnak útjaink, olykor keresztezik egymást, majd tovább viszi saját fonalát mindenki. Ez is mutatja, hogy egyének vagyunk.
A fiatalok pedig egyéniségekké akarnak válni. Adott élethelyzetbe születnek, s csak rajtuk áll ezen felül, hogy merre kormányozzák életük. Célok, álmok, megvalósítás, vagy nem megvalósítás, minden döntés kihatással van életükre. Fiatalok és idősebbek ebben megegyeznek.
Csak mi idősebbek, szeretjük eljátszani a vén, öreg rókát, aki tudja mi a dörgés. Persze ha „mindent tudóan” állunk a fiatal elé, azzal egy csapásra elveszíthetjük bizalmukat. Ezért is jobb, ha a háttérben-csendben meghúzódunk. Mindenkinek saját joga, hogy elkövessen hibákat, amiből tanul a későbbiekben, vagy újra és újra megismétel. Mindenki dönthet, hogy hagyja-e szeretni magát és vállal ezzel csalódásokat, vagy inkább kiegyezik egy döntetlennel, mind fizikai, mind érzelmi síkon.
A fiatal fiúk, esetlen próbálkozásai módfelett szórakoztatóak tudnak lenni, nem különben a fiatal lányok nővé válási szokásai. A testbeszéd, azaz a metakommunikáció hiányosságai, arra figyelmeztető jelek, hogy ezek a fiatalok, többet ültek számítógép előtt, mint hogy ismerjék természetes emberi ösztöneiket. Nem ismerik fel az öntudatlan jeleket, gesztusokat, figyelmeztetéseket, s elbeszélnek egymás mellett.
Nem állítom, hogy mi nem voltunk esetlenek, félreérthetőek, vagy éppen semmitmondóak, mégis túlzásnak érzem ezt a fajta zavart a metakommunikációban. Azért tudott pár ember meggazdagodni azokkal a könyvekkel, amit a metakommunikáció alapjairól írtak, mert elfelejtettük felismerni és megérteni mások kifejezésmódjait. Nem tudunk feltétel nélkül ösztönösen cselekedni, s ezért tereljük magunkat olykor készakarva rossz útra előidézve rengeteg félreérthető helyzetet.
Rettegünk az érzelem kinyilvánításától, félünk az esetleges csalódásoktól, ordítva futunk el a racionalitástól mentes szenvedélytől. A bizonytalanságtól, az ismeretlenből fakadó vakrémület, elborítja elménk, s képtelenekké válunk az érzelmek feltétlen kimutatására. Éjjeleink, nappalaink zaklatottakká válnak, mert hajt a vágy, a felnőtté válás, egyik alappilléreként ismert felelősség vállalásra. De ott a nagy kérdés!
Hogyan lehet, félreértés nélkül kifejezni azt, ami a szívünket nyomja? Hogyan lehet elmondani a szerelmet, a baráti érzést, a gyermeki szeretetet vagy más nagy súlyú érzéseket? Erre még a legnagyobb írók is csak kevesen képesek. Akkor egy egyszerű ember, hogyan kezdjen bele?
A fiatalok egymás közötti csoportjai, kasztjai, szubkulturális övezetei, más és más, lehetőséget teremtenek maguknak, hogy érvényre jutassák a személyiségeiket. Hozott mintából dolgozunk mindannyian, így van pár dologról véleményünk kamasz éveinkre. Ha a minta működőképes, biztos hasznosítva lesz valamilyen módon. Ha nem, akkor is nagy valószínűséggel valamilyen módon befolyásolja a kialakuló személyiséget. Minden kihatással van a kamaszok életére.
Mosolyoghatunk, ahogy Panna pajkosan rákacsint Bélusra és az, remegő lábakkal, megközelíti a lányt. Aztán vagy meghúzza a haját, vagy rácsap a hátára. Ennyi elég is ahhoz, hogy Pancsa értse, mit akar Béluska. Később ez már tizenévesen kicsit máshogy játszódik le. Béluska cikizi Pancsát, erre a lány elsírja magát, majd egy óvatlan pillanatba egymás karjaiba omlanak. A felnőttek pedig megpróbálják az illemszabályok betartásával megtenni a szükséges lépéseket az udvarláshoz.
Csak már nem vagyunk olyan ösztönösek. Sokkal előbb leszállunk a kerékpárról, még mielőtt jégre csúsznánk. Nem vállaljuk fel az új dolgokat, beleragadunk, egy életfolyamba, egy kialakított paradoxonokkal tarkított élettérbe.
A kamaszok ezzel szemben, még merészebben élnek. Az új kalandokba fejest ugranak, és csodás álmokat váltanak valóra. Élvezik az életet, ledobják terheiket és szabadon merülnek el a pubertásban. Sodrodnak az árral.

Minden ami a felszín alatt rejtőzik