Emblematikus sorozatok – avagy mit olvastunk gyerekként
Mikor legutóbb otthon voltunk a szüleimnél kénytelen voltam át/visszapakolni a könyvespolcomon a könyveket. (Hiába kérem a rendszer az rendszer, a megszokás meg a korral egyre jobban belénk csontosodik.) Az lett a vége, hogy írtam egy szép hosszú listát, ami aztán elveszett és megkerült, és most itten közzéteszem. Már csak azért is, mert tegnap összefutottam egy kedves ismerős családdal, ahol a két nagyobb gyerek Anna és Marci falják a könyveket. Legalább így ők is tudják mit kérhetnek kölcsön tőlem.
Csoportosítottam is sorozatok szerint.
„A Delfin Könyvek sorozat az 1960-as évek elejétől jelent meg rendszeresen Magyarországon a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában. A sorozatszerkesztő hosszú évtizedekig Rónaszegi Miklós volt. A sorozatban különböző műfajok – sci-fi, kalandregény, stb – szerepeltek, de elsősorban a magyar történelem élvezett elsőbbséget.” (Wikipédia)
Én ezt annyiban árnyalnám, hogy a kötetek az inkább lányoknak szóló Pöttyös és a Csíkos könyvek mellett a fiúk sorozata volt, csupa „fiús” témával.
(Mindenféle rendezési elv nélkül.)
Jaan Rannap: Az utolsó fehértollú – a történet egy sasfiókáról szól, és arról sikerül-e a könyv főhőseinek megmenteni a kipusztulásra ítélt madárfajta egyik utolsó képviselőjét
Francisco Marins: Az aranybányák titka
Csukás István: Keménykalap és krumpliorr – elcsodálkoznék, ha be kellene mutatni valakinek Kisrecét, meg a teveképűt, és Péterkét, akit a nagysikerű filmváltozatban lány alakított. Hogy Bagamériről, ki fagylaltját maga méri, már ne is beszéljünk.
A. P. Gajdar: Timur és csapata – most éppen nem divat kedvelni az oroszokat, de az az igazság, hogy az elmúlt 20 évet leszámítva erősen jelen voltak az irodalmunkban, így a gyerekkönyv kiadásban is. Épp olyan sajátos típust képviselnek, mint a mi (keleti blokk) könyveink egy része. S levéve az ideológiai mondanivalót szerintem a Timur és csapata ma is jó olvasmány lehet.
Daniel Defoe: Bob kapitány – még fogalmam sem volt akkoriban holmi Robinsonokról, amikor ezt a történetet elolvastam. Később aztán újra kellett olvasni a másik regény fényében.
Krysztof Baranowski: A polonez vitorlás – útleírás ifjúsági regény formában
Vaszilij, Jan: A jégmezők lovagja – ennek a könyvnek az olvastán kezdett érdekelni az orosz történelem, a XX. századig persze sose jutottam el. Beszippantott a középkor. 🙂
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem, Benedek Elek által tolmácsolva – ebből a könyvből kiindulva sose értettem miért olyan hatalmas nagy baj, ha valamit igényes rövidítésben olvasunk el. http://klasszikusok.info/
Alexa Tamás: Egy utas eltűnt – bevezetés a krimibe 🙂
Fehér Klára: A földrengések szigete – ez kérem szerintem alap. A MEK-ről elolvasható.
uő. Hetedhét tengeren – az épp olvasni megtanultaknak ideális lehet, ez Móra Könyvklubos könyv volt amúgy. És emlékszem, hogy mennyire utáltam Mészáros Márta rajzait benne. 🙂
Conan Doyle: A sátán kutyája – máig bennem van a borzongás a borító láttán, s nem volt megállás, jött a többi Sherlock, Watson…
Szürke Bagoly: Két kicsi hód – nagyon fontos témákat vet fel a könyv, amit egy tényleg indiánná lett egykori skót kisfiú írt. Környezettudatosan nevelő szülők gyerekeinek kötelező!
Mándy Iván: Robin Hood – ez könyvtári volt, emlékszem azon a nyáron egyfolytában sk. íjjal és nyíllal rohangáltam. Egyszer aztán leestem az almafáról, és akkor nekiláttam újra a Dumas könyveknek.
Itt megvan a teljes lista. Rengeteget elolvastam a könyvtáriakból is.
Tematikailag ide tartozó könyvek:
R. L. Stevenson: A kincses sziget – hát a sztorit gondolom senkinek sem kell bemutatni, rengeteg feldolgozása is van, egy-kettő mellett az eredeti regény már-már unalmasnak tűnhet. Azért érdemes elolvasni.
Karl May: A sivatag haramiája, A sivatag úrnője -tekintsünk el egy pillanatra attól, hogy „Máj Károlyt” csakúgy, mint Verne Gyulát nekem is majdnem magyar szerzőként adták el, s hogy May nevéhez leginkább A nagy indiánkönyv kötődik. A sivatag haramiája című könyvet Sienkiewicz Sivatagon és vadonban című könyve közelében olvastam, végülis elhatároztam, hogy nincs mese, ha megnövök arab író leszek, (nem kell röhögni kb. 8 éves voltam!) s nagy komolyan ki is találtam, hogy az egyszerű, de nagyszerű retzse temén néven fogom mindezt művelni. Az ambíció időközben elolvadt, de a név megmaradt, innen jön tehát az nretzse. 🙂 Semmi köze Nietzsche-hez, annál több az eredti nevemhez tehát, elég visszafelé olvasni.
Sienkiewicz: Tűzzel-vassal, Kislovag, Özönvíz – az előzőek után törvényszerű volt, hogy folytatom a szerzőt, s mivel történelmi regényt is írt, méghozzá trilógiát, becsülettel végigrágtam magam rajta, bár felnőttként újraolvasva sokkal többet értenék belőle azt hiszem.
Rónaszegi Miklós: Kartal – könyvei sokkal megfelelőbbek voltak korban és nehézségben. 🙂 Nem beszélve arról, hogy addigra már eljegyződtem a francia történelmi regényekkel, szóval az Anjou Károly Róbert, akiről később derítettem ki, hogy amúgy olasz, nyerő szereplő volt nálam. S hogy milyen a sors?! Tíz évvel később vagányan hátradőlve pimasz tekintettel soroltam a mindenféle tetteit az érettségi feleletkor. (Ehhez persze hozzájárult az is, hogy Tóth Imre tanár úr személyében brilliáns töri tanárunk volt.)
Bellér Béla: Magyarok Nápolyban – még elég olvasmányos, de már elég tudományos is a 12 évesek számára a nápolyi magyar érdekeltségekről.
Ha már történelmi: Merle: Francia história – az 1977-2003 között írt sorozat végigkísérte a kamaszkorom, hiszen az utolsó kötet 2003-ban jelent meg, így az utolsó két kötetet már én szereztem be a szüleim polcára. Ha valakit érdekel a történelem, középkor, és a francia udvar és politika, de utál száraz történelmi dokumentumok közt bogarászni, vagy még túl kicsi hozzá, akkor ezt feltétlenül el kell olvasni.
Merle: Üvegfal mögött – az előbbiekből következik, hogy kíváncsi lettem a szerző többi művére is, és az Üvegfal mögött pont olyan meghatározó regény lett számomra, mint másoknak Salinger Zabhegyezője, amit itt tartigálok a polcon, hogy újraolvassak, mert abból szinte semmire nem emlékszem, noha az angollal „fertőzőtt” Nóri barátnőm (nem Between!) elolvastatta velem.
S ha már: Pergaud: Gombháború – ezt francia Pál utcai fiúknak is nevezik, de szerintem lényegesen jobb, például azért, mert megtanul az ember frankón káromkodni, másrészt pedig nincs ráhúzva a kötelező magyaros tragédia, „az életünket és vérünket a hazáért!” és a grundért. (Amivel nincs semmi baj, csak a tizedik kötet után már unalmas.) Tesómmal „botrányhősök” is lettünk magyarórán, mert én Csónakost gondoltam vagánynak, mit nekünk Boka meg Áts Feri! A húgom, meg Jumurdzsák szemszögéből vizsgálta meg az Egri csillagokat. (Amiből például nekem Mekcsey és Török Bálint gyerekei voltak a kedvenceim, nem kis részben azért, mert Török Jancsit Benkő Péter játszotta.))
Szombathy Viktor: A félhold vándora – hogy azért a törököket se utálja az ember annyira.
Alvó lovagok – lengyel regék és mondák – így utólag visszanézve nem is furcsa, de végül úgy tűnik elég tematikus volt az érdeklődésem.
Ignácz Rózsa: Róza leányasszony – avagy téveszmék oszlatása és építése Jókairól, avagy hogyan teremtsünk magunknak színésznő példaképet. A könyv elolvasása után nem igen tudták már elhitetni velem a nagy romantikus képet Petőfiről. De jobb volt nekem, s Petőfinek is azt hiszem.Azóta már Ignácz Rózsáról is tudok egy’smást.
Most jöjjenek azok a bizonyos Pöttyös könyvek.
Fekete Gyula: Kincskereső Pipitér – a lélekturkászok biztos örülnének, ez volt a kedvenc könyvem a pöttyösökből, nagyon remekül tudtam azonosulni Pipitérrel, elég hasonló volt a sorsunk akkoriban, leszámítva, hogy én nem ástam fel a kastélyparkot, tekintve, hogy a mi inkább várunkból, csak a várárok maradt.
Magyar Katalin: Ének a küszöb előtt – klasszikus napló formából induló lányregény, Zódor Klári folyton a súlyán aggódik, meg azon mikor köszönt be hozzá a szerelem, s aztán rácsodálkozik a küszöb előtt.
Sohonyai Edit: Macskaköröm – Sohonyai Edit egyik legjobb könyve, felnőttként is jókat lehet vidulni rajta: „Sokáig gondolkoztam azon, hogy mit kívánnék akkor, ha csak egyet lehetne. Azt hiszem, kiszúrnék a tündérrel, és egy varázspálcát kérnék.”
Nagy Katalin: Szív a kerítésen – nem is emlékszem pontosan miről szólt, valami filmforgatás, falu, meg szerelem is volt benne, akkortájt gondolkodtam a fiúk szemszögéből miért nem írják le sose a történetet, még szerencse, hogy hamar a kezembe akadt az Egymás szemében Szilvásitól.
Jens Bahre: Nicky és a szerelem – az egyik kedvenc pöttyös könyvem volt, nagyon bírtam benne Nicky talpraesettségét, meg Jupp-ot, főleg a nevét. S elég ritka szituáció, hogy a 4 gyerekes apuka barátnő találásának története is szerepel egy könyvben.
Thury Zsuzsa: Angéla – nem szerettem benne sem Angélát, sem Valenta Gusztit, igazából az egész regényt sem szerettem. Nagyon didaktikusnak éreztem, az apuka disszidálása miatt a fiút kirekesztik, s a munkáscsalád kislánya lesz a megváltó barát számára. Nekem valahogy életidegen volt már akkor is a sztori.
Csíkos könyvek: a nagyobb lányoknak való, komolyabb témákat feszegető sorozat a Pöttyös könyvek nővére
Szántó György: Boszorkány – történelmi alapokon nyugvó regény, Tötösi Borbáláról, az első (?) női orvosról
Kertész Erzsébet: A lámpás hölgy – Florence Nightingale élettörténete.
Charlotte Brontë: A lowoodi árva – Jane Eyre története, nem szerettem, a teljes Jane Eyre kicsit később jobban lekötött.
Dániel Anna: Margot királyé gobelinjei, Az együttes
Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb – mikor olvastam még nem értettem, mikor már értettem volna akkorra untam.
Selma Lagerlöf: Arne úr kincse – az első „északi” típusú ifjúsági regényem, jó indítás volt, nagyon szerettem azt a világot, amit megismertem. Koppenhágában sokszor eszembe jutott a könyv hangulata.
Pálosy Éva: Hat lány villája – folyamatosan „csak” a Balatonig jutó gyerekként borzasztó érdekes és vonzó volt az Égei-tenger mellett nyaraló, tanuló lányok története. S mikor végül egyszer Olaszországban ücsörögtem az apartman erkélyén eszembe jutott a regény.
Neptun könyvek
James Hilton: A kék Hold völgye – azért szerencsénk volt annak idején, hogy a nagy műveket ilyen-olyan formában eljuttatták a kezünkbe.”Tibet és a Kék Hold völgye sokak szemében máig egyet jelent: a földi Paradicsom tökéletesen megvalósult modelljét. Ezt a képzetet hét évtizeddel ezelőtt James Hilton angol író teremtette meg, aki 1933-ban kiadta a 20. század később talán legismertebbé vált regényét, A Kék Hold völgyét. Azt a krimit, amire egyformán bólint rá ma is a legfinnyásabb irodalmi ízlésű olvasó és a krimirajongó is. Ezért fordították le londoni megjelenése után szinte azonnal számos nyelvre, köztük magyarra, és az sem véletlen, hogy magyarul éppen Déry Tibor fordításában jelent meg.” Libri ismertető.
Csukás István: Utazás a szempillám mögött – legalább olyan jó, mint a Gombháború, és mint az összes Csukás.
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/