Kapcsolati törvények

Az emberi kapcsolatok olykor borzasztó szövevényes ösvényen haladnak. Érzelmek, fizikai adottságok, értelmi képességek, empátia, lojalitás ezek a dolgok mind, megannyi kérdést vetnek fel egy kapcsolat alakulásában. Mint ahogyan gyermekből felnövünk, úgy változtatjuk az emberekhez fűződő viszonyunkat.

Korábban, megkíséreltem felvázolni egy barátság alapját, most egy barátság végét szeretném összegezni…

Van úgy, hogy kicsi gyermekként banális dolgok képesek egy kapcsolat kialakulásában szerephez jutni. Egy közös óvodai csoport, egy játszótér ahova szüleink gyakorta elvittek, vagy egy új közegbe egy időben érkezni. Van, aki gyenge lényként egy gyámolító vezető játékost keres, van, aki csak a magány ellen választ társat, van, aki oltalmazni akar, s van, aki tényleg szimpátiát érez a másikkal. Nem óriási titkok ezek, hanem hétköznapi kapcsolatépítések része. Igazából, hogy ki milyen emberré válik, nagyon hamar kiderül. Vannak attitűdök, amelyeket a családi környezetből hozunk magukkal, s van olyan is ami saját személyiség jegyeinket szólaltatja meg. Hogy mikor hogyan reagálunk, hogy mikor milyen képet vágunk, mind belső világunk külvilág felé mutatott arca. Csak a mindenható a megmondhatója, hogy mi mindenre lennénk képesek ezeken felül, ha képesek lennénk logikai úton irányítani életünket. Talán kevesebb csalódás, kevesebb kudarc, kevesebb elvesztett barát venné körül életünk alapjait, ha az elménkre hallgatnánk, s nem a szívünkre. De abban mi lenne a „pláne”? Mi lenne a tanulság? Hol lenne ebben a tapasztalat, főként, ha hisszük, hogy a megélt jobb és bal lépéseink meghatározzák személyiségünk múltját, jelenét és jövendőjét is egyben. Az élet nehéz! Óriási közhely, de valóban igaz. Még a legjobb körülmények közé született ember, még a legmeghittebb családból származó egyénnek is meg kell küzdenie azzal a ténnyel, hogy az emberi kapcsolatiban minden nap harcot kell vívnia a tisztelet, a szeretet, a barátság oltárán.

Ha vétünk, nagy árat kell fizetnünk! Ez a természet törvénye. Mint ahogy előbb vagy utóbb mindenki megkapja a maga jussát. Ez nem spirituális kérdés, ez csupán szimpla logika és élettapasztalat. Mindennek és mindenkinek meg van a helye a nagy egészben, amit Életnek nevezünk. Ha szerettünket feláldozzuk más, (talán jobb) kapcsolat reményében, akkor tisztában kell lennünk azzal is, hogy egy embert talán örökre kiiktattunk az életünkből. Fel kell tudni mérni, mennyit ér egy barátság, egy szerelem, egy testvéri kapcsolat azzal szemben, amiért hajlandóak vagyunk felépíteni egy új, és lerombolni egy régi életteret. A feladat, nem könnyű, lévén emocionális lények vagyunk, és örömünkre vagy éppen bánatunkra a legtöbb esetben a szívünkre hallgatunk.

Ha szerencsénk van, barátunk nem veszi zokon, ha olykor-olykor megfeledkezünk róla, vagy éppen lemondunk vele egy-egy találkozót, de hosszú távon vagy eltávolodás, vagy sajnos teljes elidegenedés lesz a kapcsolat végéhez vezető út. Hisz mindenki tűrőképessége határára jut egyszer. Az egyénnek egyszer csak fontosabb lesz a saját autonómiája, saját élete azzal szemben, aki csak tékozolja az idejét. Rohanó világban élünk, aminek a következménye a gyors kapcsolatépítés és gyors kapcsolat leépítés is egyszerre. Rohanunk megvalósítania álmaink, karrier vagy magánélet terén, és olykor ennek esnek áldozatul barátaink. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni egy barátról, mikor egy új szerelem tüzében leledzünk, s ha később is tartjuk, a félre tehető ember szerepkörében egyszer csak arra ébredünk, hogy elidegenedtünk.

Mégis jó dolog a másság, hisz nem mindenki ilyen érték szerint éli életét. Ám valljuk be sok nő hajlamos elhanyagolni barátnőit „csak” azért, hogy újdonsült szerelmükkel egyre több és egyre értékesebb időt töltsenek. Lehet hivatkozni arra, hogy ez az élet rendje, hiszen sokan az időhiány miatt küzdenek összeegyeztetetlen beosztással, de sok esetben a nemtörődömség áll az egész hátterében. Mondván: „Megtaláltam, akit kerestem, innentől kezdve nincs szükségem rád.”

Nem mindenki olyan, mint a Sex és New York összetartó barátnői. Általában a ma oly népszerű „szingli” társaság tagjai az ilyen lányok, akik ennyire jó és szinte mindennapos kapcsolatot ápolnak. Ahol csak futó vagy átmeneti kapcsolatokat tudnak kialakítani ellenkező nemű társaikkal. Talán nem az ő hibájuk. Talán csak az a baj, hogy minden felgyorsult. Rohamos fejlődésnek indult az ipar, a technika, a tudomány, megjelentek a gyorséttermek, a gyors szexkapcsolatok és még sok minden más. Rohanunk leélni életünk, rohanunk szerelembe esni, megházasodni, gyermeket nemzeni és nevelni, s közben száguldva fut mellettünk tova az Élet maga.