Nadine Brun-Cosme & Olivier Tallec: Großer Wolf & kleiner Wolf

Nadine Brun-Cosme & Olivier Tallec: Großer Wolf & kleiner Wolf
Nem terveztem posztot írni a héten többet DE!, jaj hol kezdjem? Délelőtt titkos útra indultam, könyvet venni ajándékba. Ez már önmagában veszélyes ugye, én meg a könyvesbolt… 😀
Na mit találtam? (Nyilván osztrák könyvesboltban németül.)
Nos Olivier Tallec azóta imádatom tárgya, mióta először találkoztam vele a Großer Wolf & kleiner Wolf második részében. Azóta persze családi kedvenccé avanzsálódott Liza és Micsoda ürügyén.
A kezdőtörténete a kis és nagy farkasnak szintén siker elsőre, a kicsit akadozó fordításos mesélést az apa érkezése két percre bírta félbeszakítani.
Az az első sorok után beigazolódott, hogy a szerző tényleg Exupéry rajongó, el bír így kezdődni, hát nem zseniális?
„Schon immer lebte der große Wolf allein, unter seinem Baum, oben auf dem Hügel.
Dann kam eines Tages der kleine Wolf.
Er kam von weither.
Von so weither, dass er der große Wolf zuerst nur einen Punkt sah.”

És a kis farkas mindig egy kicsit közelebb jön. Végül leül a nagy farkas mellé a dombra. Két napig vele van, utánozza őt, majd eltűnik, mire a másik visszaér a sétáról, mire a másik kötődni kezd, hazasiet hozzá. És már semmi sem ugyanolyan, a nagy farkas eleinte vár, aztán fogadkozik mi lesz, ha végre megérkezik. És vár, és vár… aztán a kis farkas feltűnik a távolban.

„Da rückte der kleine Wolf näher an der großen Wolf heran.
„Geht mir auch so”, sagte er.
„Mir ist ohne dich auch langweilig.”
Und legte den Kopf auf die Schulter des großen Wolfs.
Der große Wolf war glücklich.
Von jetzt an würde der kleiner Wolf immer bei ihm sein.”

Egyrészt imádom a farkasábrázolását Tallecnek, másrészt pedig az erre a könyv sorozatra jellemző kicsit plen air beütésű képeit. Azt is ahogy az egyszerű alakokkal karaktert csinál, a látszólag mindenhol egyforma nagy farkas szőrének borzolásával, testtartásával képes kifejezni a figurában lezajló gondolatokat. Komolyan nem is kell a szöveg.
Bár nagy veszteség volna, mert én nem tudom milyen az eredeti francia, de ha a német nyelvből ilyen szép szerkezeteket bír kicsiholni! És itt hadd említsem meg a fordítót: Bernadette Ott.

Mert van ám konfliktus a történetben! A nagy farkas azon aggódik mi lesz a territóriumával, ahogy közeledik a kicsi.
Mi lesz, ha nagyobb lesz nála a másik? De nem nagyobb.
Reggel felmásznak a fára. Mi lesz, ha ügyesebb? De nem ügyesebb.
Na jó, adok neki reggelit, ha már ilyen kis ügyetlen, hogy nem bír szerezni.
Aztán magára hagyja. Háromszor néz vissza ott van-e még. Ott van. Hát bemegy az erdőbe. A kis farkas ül a fa alatt. Ám mire a nagy farkas visszaér nincs ott senki.
Ahhoz, hogy értékelni tudjuk a meglévőt, tapasztalatokat kell szereznünk. Ám mire megszerezzük a tapasztalatokat gyakran elveszítjük az igazán értékes dolgokat. (Vajon a kis herceget megvárta a rózsája?)
És nem árt, ha a szívünket nyitva tartjuk, hogy felismerjük az igazán lényeges dolgokat, nem az számít kisebb-e, nem az számít ügyesebb-e…
Fel kell ismerni kinek érdemes: nem a takarónk csücskét nyújtani, de átölelni; kivel érdemes az ételt nem megosztani, de elfelezni…
Persze tudni kell bátornak lenni, s közel menni, és tudnunk kell közel engedni.
Tudnunk kell elmenni és visszatérni, tudnunk kell elengedni és visszavárni, és végül tudnunk kell visszatérni.
Érteni, érezni, ráhangolódni a másikra legyen az családtag, barát vagy szerelmes.
Hiszen barátkereskedők nem léteznek, csak órák, amik kíméletlenül mérik az időt, és mobilok, amik gyorsítják a mókuskereket…
Az idő, amit a valóságban, gondolatban, vagy virtuálisan a másikra vesztegetsz, az teszi igazán fontossá, igazán baráttá a barátodat. És igen, az ember felelős azért akivel megszelídítették egymást.
És nem szokásom ugyan a bejegyzéseket ajánlani, de most mégis megteszem.

Ajánlom ezt mindkét Nóri barátnőmnek nagyon sok szeretettel, és a volt 12/B és 12/K osztályaimnak. 🙂


A kötet egyébiránt szerintem kiválóan alkalmas beszélgetni a várandósságról, a kisebb iránti felelősségről, gondoskodásról, legyen az szülő-gyerek, testvér-testvér viszonylat. És a barátságról, és a szerelemről, és egyáltalában a fontos dolgokról, amiket csak a szívünkkel láthatunk, de talán nem egyre kevesebben, hanem egyre többen.

Olivier Tallec honlapja.
Nadine Brun-Cosme bibliográfia.
A sorozat következő darabja.

„kétszögletű egyenes”