Miértek és hogyanok? A népmeséről.

A Boldizsár Ildikóval és Zalka Csengével készített interjú során a kortárs gyerekirodalmi alkotások mellé itt az ideje összegyűjteni a klasszikus népmesés köteteket. Ezáltal felvetődik néhány alapvető kérdés is, a népmesék és műmesék kapcsolatáról, a gyerekek viszonyáról ezekhez. A beérkezett kérdések alapján járom körül a mesekönyvajánlók előtt a témát. A kérdésekre adott válaszaim a népmesék szempontjából értendők!

– Mi a népmesék és műmesék közötti különbség, melyik mikor(tól) javasolt és miért?

– A legegyszerűbb válasz: a műmese írója ismert, a népmeséé pedig ismeretlen, illetve az utóbbi évszázadok során szájhagyomány útján ránk maradt alkotás. A népmesét sokféleképpen lehet definiálni, és rengeteg oldalról megközelíteni, Boldizsár Ildikóhoz visszacsatolva egyfajta kollektív, kikristályosodott tudást közvetít, szimbólumrendszere megkönnyíti az életben s önmagunkban való eligazodást. A különböző meseműfajok különböző népek, idők, korszakok termékei, mégis közös jellemzőjük a szilárd szerkezet, nyelvi ritmus, költői megkomponáltság. A népmese az élőbeszéd művészete. (Erre még visszatérek.)

A kérdés második felénél egyrészt szeretnék visszautalni az esti mesékről szóló írásomra>>>, másrészről pedig nem a mű és a népmese egymáshoz való viszonyában húznék határt, hanem a különböző műfajok tekintetében. Népmese esetén 3-4 éves korban az állatmesékkel, formulamesékkel (legismertebb formája a csalimese) érdemes kezdeni, 5 éves kor körül kerülhet sor a tündérmesékre, és a többi mesefajtára.

(…)

– Itt adódik a kérdés: mikortól meséljünk a gyermeknek és mit? Mivel kezdjük a legkisebbeknél (1 éves kor körül)? Mit olvassunk másfél-két és fél éveseknek? Mit olvassunk óvodásoknak?

– Először mindig a fejből mesével érdemes kezdeni, a gyerek napját leírni egyszerű szavakkal, már egy-két hónapos kortól, aztán jöhetnek a lapozók, textilkönyvek, képről mesélés, versikék. Egy, másfél éves korban lehet kezdeni próbálkozni a képeskönyvvel, beszélgetni a képekről, szavakat, kifejezéseket tanulni. Ehhez nagyon jó tippeket kaphatunk a Könyveskuckós lányoktól >>>, utána jöhetnek a képes mesekönyvek, ezekről pedig én írok sok ismertetőt a blogomon >>>. Fokozatosan lehet bevezetni a népmeséket, ahogy már írtam fentebb. Mivel a népmese élő műfaj, érdemes megtanulni egy-egy mesét, ami nekünk tetszik, és azt fejből mesélni a gyereknek, hiszen ezzel tanítjuk, a saját világnézetünkből is átadunk egy darabot, és az a jó, ha nem szó szerint mondjuk fel a mesét neki

– Miért szeretné a gyermek minden nap ugyanazt a mesét? Mit tudhatunk meg a gyermekről a kedvenc meséjéből?

– Biztonságot ad neki. Az ismertség örömével tölti el, a tudás, emlékezés első lépései ezek. Birtokba veszi, megtanulja a mesét sokszori hallásra. Belakja. A szereplők az ismerősei lesznek. A későbbiekben pedig emellé társulhat, hogy olyan élethelyzetet, problémát tárgyal a mese, ami őt valamiért foglalkoztatja. De vigyázzunk, a mese tartalmából, felszíni értelmezéséből nem szabad következtetéseket levonni, az a szakember dolga. Inkább kérdezzünk vissza melyik a kedvenc része, mi a legérdekesebb a mesében, ki a kedvenc szereplője, mit csinálna másképp, és meséltessük el vele a mesét. Figyeljünk arra mit változtat meg benne, mit emel ki, mit hagy teljesen el. Ezek árulkodó motívumok, de a következtetéseinket, feltételezéseinket inkább csak a párunkkal beszéljük meg.

A többi kérdés és választ ITT.

„kétszögletű egyenes”

Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot

megszorítások
nélkül, ésszerűen?

Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és

spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!

https://www.hosnok.hu/20ezer/