Mi a különbség az öröm és a boldogság között?

Nem tudom, ki, hogyan van vele, de én nagyon szeretek félreértéseket eloszlatni. Éppen most próbáltam el a HősNők Tisztánlátás Tréning egyik előadását, a Tisztánlátás 3 törvényéről (3 döntő pillanat), és azt is tévhitek lerombolásával kezdem majd. Valahogy jó érzés, dogmatikus kinyilatkoztatásokat egészen más megvilágításba helyezni, más nézőpontból megmutatni, és ezáltal egészen más, új, izgalmas következtetéseket levonni.

Vannak persze témák, amik nem annyira összetetettek, hogy igazi katarzist lehessen velük elérni, de néha az egyszerűség is becsap minket: például a cikk címében szereplő kérdés is, olyan egyszerűnek tűnik, mégis, micsoda bonyodalmak vannak mögötte!

A kérdés megválaszolásához először hasznos lenne a két fogalom definiálása, ami – mint látni fogod – megadja a választ is. (Ezért is túl egyszerű ez az egész, és ezért is nehéz néha felfogni.)

Még mielőtt a magyarázatba fognánk, utána néztem, hogy biokémiai – hormon – szempontból van-e különbség az öröm és a boldogság között. A tipikus, szerelemérzéshez például négy hormonnak kell termelődnie az agyunkban: dopamin, szerotonin, endorfin, feniletilamin.

Akárhogy kutattam, a két dolgot – öröm vs. vagy boldogság – felváltva említik a szakkönyvek: van az agynak örömközpontja (dopaminnal kapcsolatos), és termel úgynevezett boldogsághormont, amit például mi, földi halandók, a csokoládéval kötünk össze, és endorfinként azonosítunk.

Nem akartam túl sok időt erre áldozni, mert nem ez a lényeg. A biokémia az csak biokémia (bármennyire is fontos), egy nő számára ezek ugyan fontosak, de nem abból a szempontból, hogy megkülönböztessük az örömöt a boldogságtól.

Az öröm az egy felfokozott érzés, ami valamilyen jó dolognak szokott a következménye lenni. Az örömérzés eltarthat hosszú ideig is – például szerelem esetében, gyerekvárás esetében, gyermek születése esetében, főleg, ha nem mi szülünk 🙂 (mert akkor már keveredik az aggodalommal, és egyéb érzésekkel) – de általában záros határidőn belül alábbhagy az intenzitása.

Az örömérzés idején testi reakcióink is vannak, például bőrpír, pulzusszám emelkedés, pupilla változásai, és hasonló, néha látható, néha kevésbé érzékelhető tünetek.

Tehát az örömérzés könnyen tetten érhető, az öröm könnyen modellezhető, és bizony könnyen előidézhető érzés.

Míg a boldogság az egy egészen más dolog.

A boldogságot már megpróbáltam megfogalmazni korábban is, – Mi a boldogság? -, de pont azért nehéz, mert ez olyan, mint amikor egy anya aggodalmát csak egy másik anya értheti meg: a boldogságot csak az ÉRTI, aki érzi is.

Boldognak lenni annyit jelent, hogy hiányoznak az életünkből a negatív érzelmek, vagy ha fel is bukkannak, akkor azok csak rövid ideig tartanak.

Negatív érzelmek ebből a szempontból: fájdalom, félelem, düh, bizonytalanság, kiszolgáltatottság, diszharmónia, anyagi gondok, aggodalom, pánik, fóbiák.

A külső szemlélők – akik még csak vágyják a boldogságot – azt hiszik, hogy boldognak lenni annyit tesz, hogy folyamatosan örülünk, mosolygunk, vagy netán röhögünk, mint a fakutya, és ránk még a nap is szebben süt ilyenkor. Ez nem így van: hosszú ideje vallom boldognak magam, és bizony nem röhögök megállás nélkül. De hiányoznak az életemből a felsorolt negatív érzelmek és érzések, mert vagy megtanultam ezeket kezelni, vagy minden, az életemben felmerülő dologra úgy reagálok, hogy az a megoldás felé visz, nem pedig a problémába való beletespedés felé.

A boldogság elérése azért egy rendkívül erős vágy mindenkiben, mert csak pillanatokra válik világossá számunkra, hogy tulajdonképpen nem nehéz elérni, és nem néhány nagy dolog kell hozzá, hanem leginkább sok kicsi. Igen ám, de mi ez a sok kicsi dolog, ami kell a boldogsághoz?

Ki kell iktatnunk az összes megoldatlan, rossz érzést, haragot, félelmet, bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot, fájdalmat, reménytelenséget, irigységet, függőségi viszonyt, dühöt okozó tényezőt, és meg kell szabadulnunk a rögeszméinktől és fóbiáinktól.

A rögeszméink és fóbiáink a korral előre haladva oldódhatnak, mert óhatatlanul is bölcsebbé válhatunk az évek során, de megszabadulni az összes kínunktól csak tudatosan lehet.

Nemcsak azzá kell válni, hanem meg is kell élni!

Garantálom neked, hogy több olyan nőt is ismersz te magad is, akik ahelyett, hogy boldognak éreznék magukat, sivárnak érzik az életüket. Jó hír: ezeknek a nőknek csak egy értelmes életcél és elfoglaltság kell, mert minden más megvan az életükben. Az, hogy az életünkről úgy érezzük, hogy valami hiányzik belőle, valami nem stimmel benne, attól még akár maradéktalanul boldognak is érezhetnénk magunkat, mert gyorsan orvosolható, egy-két negatív érzésünk van csak. Ilyenkor van szükség tudatosságra, és tisztánlátásra>>

Ne tettesd!

A legnagyobb bűn, amit elkövethetünk önmagunk ellen, az az, ha becsapjuk magunkat. Ha tettetjük a boldogságot, akkor ideig-óráig még a külvilággal is elhitethetjük, hogy minden rendben, de ilyenkor szoktak megjelenni a megmagyarázhatatlan betegségek, testi tünetek, irracionális félelmek, elképesztő összeomlások. Ha másvalakinél tapasztalsz ilyesmit, hívd fel a figyelmét, hogy rossz úton jár, mert ez a kettős játék még életveszélyes is lehet.

„Hát én már sosem leszek boldog?”

Sajnos ez a felvetés azt sugallja, hogy nagyon nehéz boldoggá válnunk. Nekünk nők számára tényleg nem egy egyszerű dolog megélni, de elérni nem bonyolultabb, mint bármilyen célt. Tudni kell, hogy mit akarunk, hogyan akarjuk elérni, milyen áldozatokat vagyunk hajlandók meghozni, milyen lépéseken keresztül. Tudomásom szerint, nemsoká lesz egy olyan oldal, ahol a cél kimondottan a boldogság elérése lesz, és nem másra tanítanak meg, mint helyesen kitűzni és elérni ezt a célt. (Jól mondom, ugye Zsuzsi?:))

De nagyon fontos, hogy ne pillanatnyi örömöket akarjunk elérni, mert azt tényleg egy tábla csoki befalásával is megkaphatjuk, hanem arra kell törekednünk, hogy a negatív tényezők kiiktatódjanak az életünkből, és ezáltal automatikusan és hosszú távon boldogok leszünk.

Negatív tényezők kiiktatása? Hogyan?

Düh: Legfontosabb a megelőzés: nem szabad belemenni a pusztító düh érzésébe. Nőknél ez egyébként nagyon ritka, és általában több súlyos dolog eredménye. Érdemes előbb azt a többi súlyos dolgot kezelni, feldolgozni, megoldani, így a düh is elmúlhat örökre. Évek óta nem éreztem dühöt, előtte viszont sokszor.. Nem is voltam boldog!

Fájdalom (testi): ha valamilyen fájdalom kínoz minket, hiába, hogy minden más egyéb rendben van ezen kívül, nem érezhetjük maradéktalanul boldognak magunkat. A fájdalom annyira intenzív, és annyira megbolygat mindent, hogy állandó fájdalommal élve nem csak az életünk keseredik meg, hanem mi magunk is. Minden kezelhető fájdalmunkat kezelni kell, mert HősNőhöz nem méltó, hogy csendben szenvedünk (például egy izületi fájdalommal, fogfájással, migrénes fejfájással), holott van megoldás. A krónikus, csillapíthatatlan fájdalom szerencsére nagyon ritka, és speciális kezelést – lelki kezelést is! – igényel.

Fájdalom (lelki): Talán akkor érezzük a legnyilvánvalóbban azt, hogy mi a különbség az öröm és a boldogság között, amikor valami nagy lelki fájdalmunk van. Mert egy viccen még ilyenkor is nevethetünk, de boldognak nem érezhetjük magunkat mégsem…

Biztonságérzet hiánya: Anyagi függőség, egzisztenciális függőség, szociális függőség esetén sosem érezhetjük magunkat biztonságban teljesen, és ez kikerülhetetlenül rányomja a bélyegét a lelki életünkre. Hát hogyan is lehetne boldog az, akinek a feje fölött állandóan ott lebeg Démoklész kardja? Nagyon komolyan és nagyon intenzíven kell dolgozni azon, hogy a biztonságérzetünk visszatérjen, és ne legyünk kiszolgáltatottak, vagy függők egy külső körülménytől.

A negatív tényezők kiiktatásánál nagyon fontos az, hogy ha változást akarunk elérni, az ritkán megy áldozatok nélkül. Az első áldozat az, hogy fel kell mérnünk a helyzetünket, fel kell mérnünk az elkövetett hibáinkat, le kell szoknunk mások hibáztatásáról, és önmagunk fényezéséről.

Persze az is előfordulhat, hogy a negatív tényezők egyszerűen maguktól „elmúlnak”. De az egy másik oldal bejegyzése lehetne…

Te boldog vagy? Boldognak vallod magad?