A kimondhatatlan dolgok - Soha senkinek, Wofür die Worte fehlen

A kimondhatatlan dolgok – Soha senkinek, Wofür die Worte fehlen

Az osztrák Jugendbuchpreis 2010. nyertese Carolin Philipps könyve és a Móra Kiadó által gondozott Beate Teresa Hanika kötete ugyanarról a témáról beszél, a gyerekek, fiatalok ellen elkövetett szexuális zaklatásról.
A téma tabunak számít, ezért is a Tabu könyvek sorozatban jelentette meg a Móra.
Érdekes, hogy külföldön milyen gyorsan reagál a könyvpiac (is) a társadalmi problémákra. Még el sem csendesedett a német egyház körüli (pedofília) botrány, már jó színvonalon megírt kötetek segítik a trauma feldolgozását, és a későbbi esetek megelőzését.

Hogy nálunk mennyire hallgatás övezi a témát, azt az is jól mutatja, hogy a késztetésemnek engedve magam is zárójelbe tettem a pedofília szót.
Hanika egy lány történetén keresztül mutatja meg a témát, Malvina szemszögéből látjuk az eseményeket. A nagyapa egész családra kiható lelki terrorja, manipulatív uralkodása ellen senki sem mer fellázadni, áldozatul dobják oda a hat, majd tizenhárom éves kislányt. A kiskorú zaklatás a barátnő Lizzy megjelenésével szűnik meg, aki a péntek délutáni kötelező nagyszülő látogatásra elkíséri barátnőjét, megkímélve ezzel a rendszeres, hetenként ismétlődő délutáni fürdésektől a nagyapával. A könyv olvasója nem értesül róla mi történik a pontosan a fürdőzések közben, de a körülmények szégyenlős gondolati számbavételével nem nehéz kitalálni. Lizzy megjelenésével ez abbamarad, s Malvina elfalazza a lelkében, s a gondolataiban a történteket, egészen addig, míg egy tavaszi szünet alkalmával barátnő nélkül kénytelen (Lizzy síelni megy) a „beteg” nagyapát meglátogatni. S elkezdődik minden elölről, csak még brutálisabban.
Hanika történetében (is) ott van a családtagok, s a környezet felelőssége. A család másik két férfitagja az apa és Paul elvonulnak az empátia, családi gondoskodás, felelősség, hála hangzatos szózatainak álarca mögé, bezárják a fülüket a kislány segélykérése előtt, aki nem tud beszélni róla, csak annyit mond, de megcsókolt. Ők elbagatellizálják a dolgot. Az anya a migrénjébe vonul a családi problémák, konfliktusok, munka és minden elől. Életképtelen. Anne, a nővére pedig a megbízhatatlan kategóriába sorolódik Malvina és Lizzy szerint, mégis ő lesz az egyetlen, aki a regény végén… nos ehhez olvassátok el!
A légszívszorítóbb az a jelenet, amikor kiderül, hogy mivel is vették rá a kislányt a hallgatásra. A nagymama rákos, s ahhoz hogy meggyógyuljon a kislánynak örömöt kell szerezni. A nagyi, aki végig asszisztálta az egész szexuális bántalmazást, a halálos ágyán megígérteti a gyerekkel soha nem beszél a történtekről. És a gyerek hallgat.
Ahhoz, hogy Malvina végül beszélni kezdjen külső segítségre van szüksége. A nagyapa házában lejjebb lakó lengyel származású Bitschek néni lesz, aki felfigyel a kislány kínlódására, és mivel gyermekként nem tudta megmenteni a barátnőjét, így kiáll Malvina mellett szóval és cselekedettel egyaránt. A legfontosabb lökést a régi történet, Katja történetének elmesélése adja, nem szabad hallgatni, mert a hallgatással még mélyebbre süllyedsz a pokolba, míg végül menthetetlen leszel.
A másik segítője Zakó (zakkant), azaz az eredetiben Klatsche, a valódi nevét nem tudjuk meg, közte és Malvina közt lassan kibontakozik a szerelem, s a félelem, hogy a fiú megtudja a titkot, hiszen már sejti is, képessé teszi Bitschek nénivel a háta mögött, a szembeszállásra.
A nyílt konfrontációra azonban nincs lehetőség, a nagyapa gutaütötten hever otthon. De Malvina mégis beszélni kezd.
Közben egy másik szálon fut a tavalyi nyár története, ahol Lizzyvel ketten szállnak szembe a telepi fiúkkal a grundért, ami ezúttal egy villában testesül meg. Amikor a villát lerombolják kezdődik a fiú bandavezér Klatsche és Malvina kapcsolata. Szimbolikusan is ledőlnek a régmúlt, állott, ódon, titkokat rejtő falak, nem csupán a valóságban.

Azzal, hogy nincs utalás, csak néhány sornyi a szülők lelépéséről, de nem tudható hogyan, hova; nincs, csak utalás a pszichikai gát átszakadásáról, csak arról tudósít, hogy tud kiáltani végre; Hanika lebegővé teszi a történetet. Nem befejezetlenné, lezáratlanná, az is, de az nem baj, hanem lebegővé.

Mégis minél tovább gondolkodom rajta, annál inkább érezem a hatását. Ez a napló nem ráz meg olyan elemi erővel, mint a Wofür die Worte fehlen, mégis hat. Kár, hogy a magyar kiadótól független okok miatt egy jelentésrétege elbújt a könyvnek.
A eredeti cím ugyanis Rotkäppchen muss weinen, vagyis Piroskának sírnia kell rávilágítana arra a tényre, hogy az abúzus eseteinek túlnyomó részében az elkövetőt családon (rokonság, ismerősök) belül kell keresni! Érthetővé teszi, hogy az anya, aki utálja az apósát miért küldi a kislányt a nagyihoz, hogy a beteg nagymama miért hagyja, hogy felfalja az unokát a farkas, és, hogy végül miért lesz Klatsche (puska) a „vadász.” (Egyébként roppant érdekes, hogy miért pont a fiúval való találkozás után üti meg a nagyapát a guta. Bettelheim meseértelmezése ITT.)
(Győri Hanna amúgy nagyszerű fordításához annyit fűznék hozzá – remélve, hogy válaszol – hogy lett Klatsche-ből Zakó, és a nevek fordítása miért nem egységesen magyar vagy német? A becenevek át lettek ültetve magyarra, a keresztnevek nem.)
Ekultúra, Prae (Dávid Ádám!)

Ami miatt mégis hetek óta halogatom a bejegyzés írását az a másik könyv. Carolin Philipps Wofür die Worte fehlen, az osztrák Judegndbuchpreis kiosztó után megvettem, s hatalmas lelkesedéssel nekiláttam olvasni. Nem azért tartott eddig, mert németül annyival lassabban olvasok, (annyival azért nem) az egész 120 oldal, nem különösebben bonyolult szöveg, hanem mert időről időre abba kellett hagynom.
Legutoljára Ivo Andric Híd a Drinán című könyve viselt meg ennyire, mikor a karóba húzós jelenet olvasásakor kétszer rohantam ki hányni. (Ezt most azért írom, hogy érzékelhető legyen a könyv súlya.) Carolin Philipps nem naturalista, nem részletes, nem is tudjuk meg mi rejlik a „férfijátékok” szó mögött pontosan, egyszerűen tárgyilagos. Adott egy fiú, akinek elbeszéli a történetét, az osztrákokra jellemző távolságtartással. Mégis ez a tárgyilagosság, távolságtartás lesz, amitől nagyon erős a történet. Fokozatosan tudjuk meg a részleteket, a családi hátteret, hogy kezdődött milyen tünetei vannak.
A szlovákiai faluból származó anya, a zabigyerekével belekapaszkodik az osztrák jómódú férfiba, s fiút szül neki. Később erősebben is összefonódnak a családok közti szálak, s így az anya kénytelen idős, beteg édesanyja ápolása miatt újra és újra hetekre elutazni. Az apa pedig kihasználja a veszekedésekkel, állandó üvöltözésekkel teli családban felnőtt kisfiú félelmét, és megfelelni akarását. Kristian iskolai előmenetele ugyanis a családi mérgező légkör miatt csalódást okoz az apának. S lassan elkezdődnek a „férfijátékok”, míg a félnővér fiúzik, majd elköltözik és gyereket szül.
Az egyetlen dolog, amely a zaklatás, és a családi terror miatt nem kerül veszélybe a rajzolás. A fociedzések is nehézzé válnak a fiú folyamatos hasmenése, rosszullétei miatt.
Kristiannak szintén külső segítségre van szüksége, a Manga-rajz tanárára és a lányára. Nekik nyílik meg fokozatosan a rajzok és a fekete lovag történetén keresztül. És amíg róla magáról van szó, addig hallgat, mert az apa szavát vette! De amikor a kicsi unokaöcs, a féltestvérének a fia kerül veszélybe Kristian megteszi az első lépéseket.

Mind a két történet írója nagy hangsúlyt helyez a fontos dolgokra, noha egyikük sem didaktikus. Mind a két esetben kiderül, a család felelőssége, megtudjuk a családi anamnézist.
Gyenge anyák, akik mással vannak elfoglalva, érzelmileg zsarolhatók, manipulálhatók. Erős, zsarnoki apa, aki lelki terrort folytat, beavatatlan testvérek, vagy kicsik, vagy a szülőhöz szolidárisak, megvehetők.
Folyamatos családon belüli érzelmi fenyegetettség, pszichés bántalmazás előzi meg a cselekményeket.

Hangsúlyozzák, a felnőtt kizárólagos felelősségét. És ez nagyon fontos! Szexuális bántalmazás és visszaélés esetén MINDIG a felnőtt, az elkövető a hibás. Az áldozat soha. Tökéletesen mindegy, hogy látszólag akár beleegyezett a történtekbe. Nem hibás, nem az ő felelőssége, nincs oka szégyenkezni, és hallgatni.

És ez a harmadik fontos dolog. Vétkesek közt cinkos, aki néma. Aki hallgat, nem jelez, megtartja a zsarolással vett szavát egyre mélyebbre süllyed, egyre kevésbé lesz kiútja a szituációból. Mindig kell keresni valakit, aki odafigyel, meghallgat és tud értünk tenni valamit. És azoknak sem szabad hallgatni, akik látják, tudnak róla.

Végtelenül fontos, hogy a Móra Kiadó felvállalta a Soha senkinek című könyv kiadását, legalább ilyen fontos, hogy a fordító nagyon jó munkát végzett. És még ilyen fontos lenne ennek a könyvnek az összes iskolába való eljuttatása, oktatási segédanyaggal együtt!
Amit biztosan mondhatok, hogy az osztrák testvére a könyvnek a felelős osztrák minisztérium jóvoltából minden iskolába eljut. A díjkiosztón legalábbis elhangzott az ígéret.
El kellene végre nekünk is jutni idáig.

Itt egy link a gyerekbántalmazás honlapjához.
Amit én még nagyon szeretnék, tárgyilagosan beszélni ezekről a könyvekről, de hiába, ökölben a kezem még mindig. És hogy szülessen hasonló könyv a testképzavarokról is. Az anorexia és a bulimia legalább ilyen káros, lélekromboló (ön)bántalmazás, amihez még csak zűrös családi háttér se szükséges… de erről máskor, máshol…

A könyv feldolgozását segítő oktatási segédanyag, németül.

Német nyelvű recenziók: (a blogokat Diának ajánlom szeretettel:)
Hoppsala, Jugendbuch-couch.de, Kielfeder, paperblog, eselsohr