Az olvasás össztantárgyi feladat – Hunra konferencia
A hétvégén a VII. Gyerekirodalmi Fesztivállal párhuzamosan rendezték meg Szombathelyen a Magyar Olvasástársaság konferenciáját.
Személyes:
Mivel itt van tőlünk másfél órányira, és mert lassan tíz éve, az első diplomám megszerzése óta, nem jártam ott, magától értetődő volt, hogy megyek. Mi több, pénteken is mentem (köszönet a férjemnek, aki bébiszitter és nagymama hiányában besegített), hiszen Fűzfa Balázs tanár úr előadása aznap volt! Az már csak hab a tortán, hogy az előadók közt volt még dr. Bokányi Péter, a legjobb emlékű vizsgám nála tettem le, végre megismerhettem Szávai Ilonát személyesen, sőt a legkedvesebb szegedi csoporttársam is előadást tartott szombaton.
Az pedig már tényleg a non plus ultra volt, hogy a kedvenc szombathelyi csoporttársammal is összefutottam, mi több megérkezéskor egyből Fűzfa tanár úrral találkoztam…
A konferencia:
Ez aztán kárpótolt, és csak a megnyitóról és a sajtótájékoztatóról maradtam le, illetve a NAT 2011. és a PISA 2009. előadásokról, ez pótolható, amit jobban sajnáltam az Kálmán Attila Matematikatanítás és az oktatás fejlesztése című előadása volt.
Az olvasás nem egy tantárgy, hanem az egész oktatás maga, az iskola alapja. Ha ez megvalósult volna, ha nyilvánvaló volna, hogy ez mindenki felelőssége és lehetősége, akkor most nem ülnénk itt – mondta megnyitójában dr. Győri János, a Magyar Olvasástársaság elnöke. – Minden tantárgy pedagógusának elemi érdeke, hogy a gyerek tudjon olvasni. Hiába van ez az álláspont, kellenek a technikák is, a módszerek, melyek által mindezt sikeresen lehet közvetíteni a gyerekek számára. Erről szól ez a konferencia.
Viszont már ott voltam Baranyai János Problémaalapú biológiatanítás és az olvasás előadásán, azontúl, hogy hihetetlenül informatív volt, és rávilágított arra, hogy az olvasástudás és szövegértés minden ismeret elsajátításának az alapja, arra is, hogy a gének és a kultúra nem elválasztható, az olvasás eszköz az egymást követő generációk közötti tudásátadásra, de megtudtuk azt is, hogy az olvasás, a szép beszéd, metaforahasználat milyen előnyökhöz juttatja az embert a párválasztásban. Cyrano-effektus és Seherezádé-effektus.
Azontúl, hogy hihetetlenül szórakoztató is volt az előadás, örömmel láttam viszont a régi versenyeink nevét, hogy még mindig ugyanazokból a folyóiratokból (nyilván az évfolyamszám azért nőtt) készülnek rájuk a diákok, és bólogatva egyetértettem, hogy az Élet és Tudomány, Természetbúvár folyóiratok cikkeinek feldolgozásához nem elég az egyszerű olvasni tudás, szövegértő képesség kell, méghozzá más, mint a humán órákon.
Az mindenesetre biztos, hogy G. C. Williams A pónihal lámpása című könyvét nagyon sokan el fogjuk olvasni. Ezt a cikket is hallottuk róla.
Kell-e nekünk Janus Pannonius? címmel pedig dr. Fűzfa Balázst hallottuk, aki az élményközpontú oktatás mellett arról is szólt, hogy jó esetben mi volna a célja az irodalomtanításnak. Mi volna más nyilván, mint a matematikának, gondolkodásra nevel. Örömmel hallottam újra a tőle tanultakat, az irodalomtanításnak már régóta nem arról kellene szólnia, hogy lexikai tudást verünk a gyerekbe, és irodalomtörténeti vetületben tanítunk. Alkalmazkodnia kell a tanárnak a medializálódott világhoz, ahhoz, hogy a gyerekek már a digilektusok és a hipertext korában élnek.
Ehhez a gondolatmenethez kapcsolódott aztán Fenyő D. György is, aki konkrét példákat hozott elemzésre.
Az megint csak egy kis hab volt a tortán, hogy tisztán felrémlett bennem, éppen hasonló gondolatokat olvastam a minap a Bárkában Lackfitól Pofátlan klasszikusok cím alatt.
Másnap reggel álmosan az éjszakába nyúló beszélgetés után (mert szerencsére Tomiék elfogadták az invitálásunk, ha már konferencia) kissé még kóválygó fejjel ültünk be Szántóné Czecze Enikő bemutatójára a Panoráma sorozatról, amit Kiss János folytatott az Apáczai Kiadó képviseletében, és Alexa Károly az Életünk folyóirat szemszögéből vizsgálta az olvasható és olvastató folyóiratokat.
Mint kiderült nemcsak én hiányoltam az előadásból a jelenlegi helyzet áttekintését, egyfajta (gyerek)folyóiratkörképet, egyszóval valami olyat, ami használható fogódzót ad a hallgatóságnak. Azért a hozzászólásban elhangzott a Csodaceruza neve, s 1,5 órával később hallhattuk Szávai Ilonát a Fordulópont főszerkesztőjét. (Gyerekeknek szóló újságokról sorozat a napocska.hu-n.)
Ez az előadás egyébként a Sikeres fejlesztési módszerek az iskolán kívül szekcióban hangzott el, és remek példa volt arra, hogy tud két ugyanazon ügynek elkötelezett ember megbeszélés nélkül is egymás keze alá dolgozni. Mivel volt internet, amit a Berzsenyi Könyvtár könyvtárosa 2 perc alatti problémamegoldással varázsolt elő az előző előadónak a laptopra (mindenképpen említésre méltó teljesítmény!), így Ilona előadása alatt Fűzfa tanár úr folyamatosan mutatta a honlapot és a Fordulópont éppen aktuálisan szóba kerülő számát.
Előtte pedig Bilicsi Erika mutatta be az Olvasás Portált, továbbképződtünk csonkolásos keresésből. Szóval, ha valaki ott akar keresni, akkor először üsse be ezt: $
Massányi Kingától pedig a digilektusokról hallhattunk, mintegy az előző napi utolsó két előadásra visszautalva.
És dr. Bokányi Péter tanár úr ott kezdte, ahol aztán Szávai Ilona abbahagyta, vagyis nem az a kérdés, hogy olvasnak-e a gyerekek, mert olvasnak, hanem az a kérdés, hogy mit? Pontosabban mihez kezdünk ezzel? Vajon melyik a jobb, ha olvas a gyerek, vagy ha ragaszkodunk foggal-körömmel a kötelezőkhöz. Megoldás sajnos nem volt, hacsak nem számít annak a tanítványai által felkínált megoldás: műfajhalmazok, listázott könyvekkel, amiből a tanulók választanak. 🙂 Ez persze igényel némi munkát a tanároktól, és nem árt tisztában lenni a kortárs ifjúsági- és gyermekirodalommal is ugye…
A szünetben hála a Berzsenyi Könyvtárnak kaptunk kávét, és süteményt.
Frissen hallgattuk tehát Nagyváradi Enikőéket az Öböl Könyvtárról. Zseniális, örültem nekik nagyon, ezek szerint nem vagyok egyedül az „eszement” könyvtár alapítási ötleteimmel. 🙂
Ezek után egy múzeumpedagógiai előadást hallhattunk Tóth Kálmántól, voltak kimondottan érdekes ötletek is, amiket sajnos nem tudott bővebben kifejteni az idő rövidsége miatt. Kár. 🙁
Aztán pedig Zsigri Mária majd Sz. Tóth Gyula mesélte el valódi meseként, mi több Mária papírszínház segítségével hogyan lehet egy igazi kisgyerekből igazi olvasót nevelni, illetve a külföldi iskolarendszer után visszatanítani a gyereknek a magyarul írást-olvasást.
Fehér Pétertől pedig megtudhattuk, „Kindle ante portas!”, nagyon meggyőző érveket sorakoztatott fel az e-book mellett, már amennyiben regényt vagy ilyesmit akarnánk olvasni rajta, mert képeskönyvre (még)nem alkalmas ezt ő is elismerte. Mindenesetre itt a blogja.
Végül pedig ha úgy tetszik fátyollibbentésként a reklámokról hallhattuk Lózsi Tamást, s megtudhattuk miért fontos, hogy jól tudják a gyerekek a retorikát, hiszen a reklámok arra épülnek, így bizony egy egyszerű reklám is komplex szöveg (kép) értési feladatot rejt.
Sajnáltam, hogy nem osztódhattam, mert így lemaradtam a kortárs magyar gyerekirodalmi művek pedagógiai projektjéről, és a könyvtári szekcióról is. 🙁
Viszont igazi meglepetésként még volt idő, lehetőség kis csevegésre finom falatok mellett.
Fényképek pedig ITT vannak.
Lesz majd még az előadások anyagát tartalmazó oldal is, akkor belinkelem.
Konklúzió: Amellett, vagy azontúl, hogy az oktatásnak immár sok oldalról nehezedő körülményekkel kell megbirkóznia, a tanárokat lassan ellehetetlenítik kis hazánkban, azért még nincs minden veszve, amíg vannak elkötelezett napszámosai a munkának. Vannak olyanok, akik megszervezik, eljönnek, megosztják… Mindenképpen bebizonyosodott az is, hogy az olvasás kulcsfontosságú, a jól olvasás pedig a XXI. századi civilizáció kulcsa, mindannyiunk feladata, hogy ezt a kulcsot a diákok kezébe adjuk, megtanítsuk melyik zárba hogyan illik. Az olvasás nem ajtónyitókártya, lehúzom s kész, hanem régi típusú míves kulcs, de ha jól használjuk minden ajtót nyit, még a kulcskártyásat is.
Köszönjük !
Személyes:
Másnap pedig, hogy a szellemi mellé szintén jóleső fizikai fáradtságra is szert tegyünk, elcipeltük (immár családilag) a vendégeket Riegersburgba, ahol meggyőződhettek róla, hogy a tudás azért nem is olyan veszélytelen dolog.
Veled is biztosan megesett már, hogy nem volt valamihez önbizalmad.Vértezd fel magad online videószemináriumunkon, hogy soha többé ne kelljen a padlóról szemlélned a világot. Katt ide>>