Reformgasztro: biorizottó amatőr módra

Reformgasztro: biorizottó amatőr módra

Már írtam róla, hogy nem vagyok az a széles mosollyal Michelin-csillagos kaját előállító mintacsaládanya-típus.Ennek fényében vicces lenne, ha gasztrobloggerkedni kezdenék, azt viszont szívesen leírom, hogy sikerült “reformosítanom” egy-két valóban egyszerű ételt. Elsőként rizottózzunk, mert finom is, olasz is, plusz egyszerű is, bár van benne némi türelemjáték-faktor.

Kiindulásnak ezt a receptet használtam, csak a zsiradékok mennyiségét csökkentettem benne, és nem tettem bele sót (épp elég volt annyi, amennyi az alaplében volt).

Vagyis egy pici olívaolajon és pici vajon megpirítottam a hagymát és a fokhagymát, majd rátoltam némi mirelit vegyes zöldséget (az épp nem volt bio, de legközelebb lehet, hogy azt veszek). Ezután jött a rizs – igaz, nem a klasszikus rizottórizs, hanem a pórias barna, egy-két evőkanál kölessel és vörös lencsével felturbózva. Amikor kipattogra magát, kezdődött a türelemjáték, vagyis a lé meregetése. A lé egyébként könnyítésként a DM-ben kapható bio-kockából készült, egy negyed kocka elég volt hozzá (nekem elég sósnak tűnt a cucc). A végén reszelt parmezánt és vaj helyett egy kávéskanál mascarponét tettem bele. Só nem kellett több, a tetejére ment egy kis bors és egy kis parmezán. Szerintem finom lett, de a válogatós gyerkőc is ette, úgyhogy nagyon rossz nem lehetett… Fotó sajnos nem készült, mert későn döbbentem rá, hogy kellett volna. No, majd legközelebb…

És most egy kérés hozzátok: ha van olyan egyszerű és könnyen elkészíthető, ámde egészséges receptetek, ami mindannyiunknak hasznára lehetne, osszátok meg itt, vagy a Facebookon – nagyon szívesen kiteszem ide a blogra, természetesen a szerzőre való korrekt hivatkozással!

Zöldsaláta