Kérdezhetnék sokan…
Én, mint főszkeptikus, valamikor tavaly találkoztam ezzel a kifejezéssel, Pozsgai Nikolett, HősNők szakértőnk cikkében: 10 milliószoros nap. Úgy voltam vele, hogy ez pont az, amiben én nem hiszek. Elvégre se meggyőződve nem vagyok a dolog igazáról, de még nyitott lélekkel megközelítve a témát sem fedezek fel ebben semmi kézzelfoghatót.
Már az elnevezése is: 10 milliószoros nap… Rögtön az anyagiasak mozdulnak rá, igaz?
Hogyan
spóroljunk havi 20ezer forintot
megszorítások
nélkül, ésszerűen?
Töltsd le az
ingyenes tanulmányunkat, és
spórolj
havonta minimum 20ezer forintot!
https://www.hosnok.hu/20ezer/
Aztán a dolog úgy esett, hogy egy januári estén, azt javasolta a fórumon Mátyás Anita főboszi, hogy vegyünk elő egy listát, írjuk le a vágyainkat jelen időben – mintha már megvalósultak volna -, és adjunk hálát értük. Ne kérjünk, hanem fogalmazzunk úgy, mintha már meglennének ezek a dolgok, és hálálkodjunk.
Sőt – folytatta Anita – legyünk mindenért hálásak, amink van, ami adatott, és még azért is, amink nincs. A hála a legfontosabb.
Mivel mindenki izgatott lett a témától a fórumon, úgy voltam vele, hogy akkor már én se maradjak ki. Elővettem a listámat, és azt vettem észre, hogy hirtelen harminc tétel ugrott fel rá. Köztük csomó olyan dolog, ami már félig megvalósult, de valahol elakadt, aztán olyan dolgok, amik csak legvérmesebb álmaimban bukkantak elő, és olyan dolgok, amikre szinte gondolni sem mertem, olyan nagy volumenű változást jelentettek volna akkoriban.
Azt beszéltük meg, hogy este 9-kor mindannyian gyújtunk egy gyertyát, és a gyertya mellett ülve hálát adunk mindenért és mindenkiért.
Fura dolog történt este 9kor. Valahogy úgy alakult itthon minden, 8 óra 55 perc környékén, hogy az addig békés esti ejtőzés színhelye – alias lakás – hirtelen döngő méhkasra kezdett hasonlítani: a férjem telefonálgatott, a kisgyerekem nyivákolt, a nagygyerekem sorban állt zsebpénzért, és valahogy úgy nézett ki, hogy este 9re minden leszek, csak nyugodt nem…
Meggyújtottam a mécseseket, előkaptam a fájlt, amibe felírtam a kívánságaimat, és 9:00-kor, kizárva a külvilágot, elkezdtem hálálkodni. Cirka egy perc alatt végeztem. Becsuktam a szemem, vettem pár mély levegőt, majd hálát adtam a fórumon résztvevő lányokért is sorban. Mire kinyitottam a szemem, a férjem tévézett, a kisgyerekem játszott magában, a nagy gyerekem pedig elvonult a szobájába. Csend volt.
Mit éreztem?
Nevetést!
Képzeld el, ahogy egyik pillanatban még szétrobbannál az idegtől, kettő perc múlva pedig nevetsz, mert érzed, hogy minden rendben van, minden rendben lesz.
Nem nyertem ott és akkor bizonyosságot a 10 milliószoros nap igazságáról, de mióta egy tündérboszorkány van a környezetemben, már olyan rutinos vagyok az ilyen napokon, hogy ha jobban belegondolnék, talán el sem hinném magamról. De hát nem kell hinni olyasmiben, amit tudunk, igaz? Azóta az első 10 milliószoros napom óta minden jó dolog felgyorsult az életemben, és minden rossz lelassult, vagy akár el is tűnt. Én magam is megváltoztam, mert szerintem ez is elengedhetetlen. Az Univerzum nem segít, ha mi bebetonozzuk magunkat.
Már készenlétben áll a listám, ami azóta közel hatvan tételesre bővült. Hogy mit hiszek most? Az mindegy. Csinálom, mert ha mást nem is, megkönnyebbülést, nyugalmat, nevetést biztosan adnak ezek a szertartások. Aztán pedig a következő 10 milliószoros napig figyelem, hogy mi valósul meg a kívánságok közül. 🙂
Ma rád is gondolok, érted is hálás vagyok!
Szeretettel,
Rita