Tegnap megküldtem neked a 12 tételből álló csupasz listát a tévhitekkel, amiknek „segítségével” garantáltan szegény leszel, de nem magyaráztam meg, hogy miért tévhitek ezek konkrétan. Arra kértelek, hogy egy napig gondolkodj el Te magad azon, hogy szerinted miért tévhitek, esetleg miért NEM tévhitek, hanem egyenesen aranyigazságok ezek a tételek a listán.

Most lehetőséged lesz összevetni a saját gondolataidat az általam tanítottakkal. Ha ellentmondást tapasztalsz a saját és az én véleményem között, akkor itt az ideje elgondolkodnod azon, hogy kicsit érdemes lenne átformálnod a gondolkodásmódodat. Nem baj, hogy ha a tévhiteket aranyigazságnak véled, de az igenis baj, hogy ha eltökélted magad, hogy szegényen akarod leélni az életedet. Mert a szegénység ellentmond az élet értelmének! Nem elkeseríteni akarlak ezzel, hanem felnyitni a szemed!

Olvasd az alábbiakat úgy, hogy ha ráismersz, hogy Te is ezeket a tévhiteket tartottad magadra nézve kötelező érvényűnek, akkor próbáld legalább csak fejben, gondolatban az ellenkezőjét elképzelni. Ugyanis az elszegényítő tévhitek ellenkezője gazdagítani fog. Aki nem hiszi, járjon utána!

Elszegényítő tévhitek a pénzről és a gazdagságról

1.)    Pénz pénzt fial – Kizárólag azok vallják ezt, akik szegények, nekik ugyanis nincs tapasztalatuk arról, hogy hogyan jön létre a pénz, a vagyon, a gazdagság. Azok, akik valaha fialtattak már valóban pénzt, azok nagyon pontosan tudják, hogy nem a pénz fialta a pénzt, hanem a BEFEKTETETT MUNKA fialta (akkor is, ha tőzsdézünk, akkor is, ha ingatlanba fektetünk, akkor is, ha vállalkozunk). A pénz magától semmit nem csinál, maximum romlik az értéke, inflálódik. A pénzfialtatáshoz nem elég kizárólag pénzzel rendelkezni, hanem főként TUDÁSSAL kell rendelkezni. A pénz ebben az egyenletben majdnem, hogy elhanyagolható (lásd következő tévhit).

2.)    A nulláról nem lehet meggazdagodni – Nemcsak, hogy a nulláról meg lehet gazdagodni manapság, de még a mínuszból is! Gondolj csak bele: ha a hiteleket, személyi kölcsönöket, hitelkártya kereteket levonjuk a vagyonunkból, kiderülhet, hogy mínuszban vagyunk, mégis el lehet indulni még a negatív számok birodalmából is a gazdagodás felé. Sőt, rengeteg sikertörténet úgy kezdődik, hogy volt például egy remek ötlet, amihez hitelezők, befektetők kellettek az elején, mert nélkülük el sem lehetett volna indulni. Lásd a világ leghíresebb, legjobban termelő vállalatát, a Google-t, ami 12-13 éve még nem is létezett! Volt két lelkes fiatal, akiknek nagyon gyorsan pénzproblémáik lettek, és kerek egy évet csak azzal foglalkoztak, hogy az ötletükkel kilincseltek pénzért. Rengeteg elutasításban volt részük. Azóta ezek az elutasító befektetők a fejüket verik a falba. A Google-fiúk végül 1 millió dollárt kaptak egy befektető cégtől, és kapaszkodj meg: a befektető meg volt róla győződve, hogy kidobta a pénzt az ablakon, de nagyon szimpatikus volt neki a két fiú. Azóta a befektető is sokkal-sokkal gazdagabb lett.
Persze, mondhatod: ez itt nem Amerika, itt  nincs olyan befektetői kultúra, mint ott – ez tény -, de azok számára, akik kristálytiszta jövővízióval rendelkeznek, nyitottak az utak még itthon is. (Lásd világszabadalmak, amiket magyarok jegyeznek, semmiből előtűnő internetes vállalkozások, amik 2-3 év alatt milliárdokat érnek. Mindezt MA, Magyarországon!)

3.)    Munkából, bérből-fizetésből ma csupán csak éhen lehet halni – Az emberek két dologban tudnak nagyon panaszkodni: ha nincs munka, vagy ha van munka, de nem fizet eleget. Mégis vannak olyan családok, akik bérből-fizetésből új házat építenek – hitel nélkül! -, új autót vesznek (hitel nélkül), milliókat gyűjtenek össze, és mikor a gyerekeik felnőnek, akkor készpénzre veszik meg nekik a lakást. Csak az én ismeretségi körömben több mint tíz ilyen családod ismerek. Hogy vannak- e anyagi gondjaik? Igen, mindenkinek vannak, annak is, akinek van pénze! Hogy vannak-e egyéb problémáik? Naná, kinek nincsenek? Hogy van-e pénzük? Van!
Mit csináltak/csinálnak ők másképp, mint mások: a.) Nem maradnak olyan munkahelyen, ami nem fizet, vagy amelyik nem fizeti ki a túlórákat! b.) Folyamatosan képzik magukat, ha kilátásba helyezhető a képzés következtében az előléptetés vagy a magasabb bér. c.) Nagyon eltökéltek azzal kapcsolatban, hogy mire kell nekik a pénz. Mivel sokat dolgoznak, tudják, hogy a megszerzett vagyon elherdálása nagy felelőtlenség lenne, ezért lehet, hogy inkább megvonják maguktól azt, amikről mások úgy gondolják, hogy jár nekik (telefon, internet, költséges hobbik, stb.), de nem tojnak be a válságtól, és sosem lesznek szegények!

4.)    Manapság csak sumákolással, csalással, lopással lehet meggazdagodni – „Kedvenc” felméréseim azok, amikből kiderül, hogy a társadalom még a politikusoknál is nagyobb hazugoknak tartja a vállalkozókat, és azokat, akiknek van mit aprítaniuk a tejbe. Ilyenkor a kognitív disszonancia dolgozik azokban, akik nem élhetnek nagy lábon, és irigykedve nézik a gazdagokat: „Én rendes ember vagyok, de szegény. Ezek szerint akik gazdagok, azok csak tisztességtelenek lehetnek.” Mivel több ezer vállalkozóval állok kapcsolatban, és egyetlen sincs köztük, aki sumákolna, sőt, mindegyikük attól fél, nehogy véletlenül vétsen valamelyik törvény ellen, és lecsapjon rájuk az adóhatóság, ki merem jelenteni, hogy a társadalom NEM vállalkozói tévedésben élnek. Nyilván vannak – nálunk is, más országokban – is olyan rétegek, akik szó szerint bűnözésből lettek gazdagok, és ezek gyakran végzik börtönben, vagy kies helyeken lemészárolva. De a szegények és a bűnözők között még itt Magyarországon is van pár millió tisztességes vagyonos család, akik sokat dolgoztak és sokat dolgoznak azért, hogy sok pénzük legyen. Ha ezt valaki sumákolásnak tartja, akkor az az illető örökre szegény lesz, sőt, a jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetben egyre szegényebb lesz… Te nem ezt akarod ugye?

5.)    Azért vagyok szegény, mert előző életemben gazdag voltam – Szintén a kognitív disszonancia lép életbe: Ha semmi oka annak, hogy szegény legyek, akkor az ok csakis valamilyen olyan helyről vagy életből eredhet, amire nem emlékszem.
Gyerekkorom óta hiszek a reinkarnációban – csak kicsit speciálisan, de ez nem a levél témája -, ami már nem most volt, szóval, ha valamit az előző életekre kellene fogni, akkor bennem partnerre találnál alapesetben. Csakhogy a dolog nem így működik. Az áhított és remélt egyensúlyhelyzet nem ilyen formában létezik az Univerzumban. Biztosan nem előző életedben eredeztethető a mostani anyagi problémád, hanem  – kapaszkodj meg – a mostani életedben. Ezt a helyzetet ugye nem a következő életedben akarod majd megoldani?

6.)    A sors a szegénységet mérte rám, ezt kell tűrnöm – Persze sors helyett Istent is lehetne mondani, és hidd el, maximálisan tiszteletben tartom a hitedet, de Isten igazság szerint sosem akarja, hogy az emberek szenvedjenek. Isten azt akarja, hogy az emberek fejlődjenek. Ha nem így lenne, nem adott volna ilyen agyat nekünk, és nem létezne a Biblia sem. A fejlődés törvényszerűen kihívásokkal és problémákkal van tele, de ezektől nem kell megijedni, egyszerűen tanulni kell belőlük. Mindig csak egy lépést kell előre haladni, és 2-3 lépést kell előre nézni. Akkor nem léphet közbe semmi, ami elrettenthet a célunktól. Nos, akarsz még szegény maradni?

7.)    A gazdagoknak csak a pénz számít – Legnagyobb tévedés, ugyanis a gazdagoknak az az életstílus számít, amit a pénzükért megkapnak, és már egészen kevéske pénzért is nagyon szabad és stresszmentes életstílust lehet kapni. Egy bizonyos szintig maga a vagyon mérete is adhat egy jó érzést, főleg, ha az elején járunk a gyarapításnak, és minden nap öröm nézni, ahogy növekszik, terebélyesedik a pénzhalom. De ez gyorsan elmúlik, és a helyébe az életöröm lép. Nagyon gyorsan rá lehet szokni arra a pénzszámolgatás helyett, hogy akkor megyünk és oda, amikor és ahova akarunk, ha akarunk, délig fekszünk, és hajnalig fennmaradunk, és akkor lehetünk a szeretteinkkel, amikor akarunk, és akkor dolgozunk, amikor akarunk, ha meg úgy akarjuk, akkor két hónapra szabadságoljuk magunkat.
A gazdagok, vagyonosok is úgy élik az életüket, mint más emberek, csak közben nem teszi tönkre őket a pénz utáni hiábavaló sóvárgás. A gazdagok ott élnek körülötted,de lehet, hogy nem is tudsz róluk, mert olyanok, mint Te. Ez is azt mutatja, hogy akár pont TE is lehetnél az!

8.)    A szegénység nem bűn, sőt, egy szegény is lehet boldog – Valóban, szegényen is lehet örülni a napsütésnek, a májusi esőnek, a madárcsicsergésnek, télen a gyönyörű hótakarónak, a gyermekeink egészségének és éles eszének. De ha valakinek nagyon súlyos pénzgondjai vannak, és tehetetlenül vergődik ennek csapdájában, akkor az ilyen csodálatra méltó dolgok elveszítik jelentőségüket, mert a túlélésért küzdve éppenséggel teljesen mindegy, hogy esik-e, vagy süt a nap… Egy fuldoklót ritkán érdekel a táj szépsége.
A boldogság nem azt jelenti, hogy híján vagyunk minden problémának, hanem azt jelenti, hogy olyan problémáink vannak, amiket meg tudunk oldani, olyan kihívások jelennek meg az életünkben, amik előre visznek, tanítanak, fejlesztenek bennünket. (lásd 6-os pont.) A szegénység sajnos pont az a kategória, amikor a legegyszerűbb problémák is megoldhatatlanná válnak: egyrészt azért, mert a problémamegoldás első lépéséhez sincs elegendő pénz, másrészt azért, mert a tudatot olyannyira lekorlátozza a szegénység ténye – főleg, ha hosszú ideig fennáll – és az ehhez társuló világnézet, hogy ezek egyenként is meggátolják az előre haladást is, együtt pedig életveszélyes elegyet alkotnak.

9.)    Ha nyernék a lottón, a családom minden gondja megoldódna – A valóságban, a lottónyertesek 2 éven belül szegényebben végzik, mint a lottónyeremény előtt. Ennek az interneten is elérhető korrekt szakirodalma van, keress rá nyugodtan, nem kell nekem hinned. A lottónyeremény az esetek 99%-ában csak átmenetileg enyhít a pénzgondokon, hogy aztán később még súlyosabb anyagi problémákkal kelljen szembenézni. Azok számára hasznos a lottónyeremény, akik már előtte is vagyonosnak számítottak, hiszen nekik van fogalmuk a pénzről. A szegények mindig csak szegényebbek lesznek a lottó nyereménytől (ezért szegények számára teljesen felesleges lottózni: kiadás maga a játék, és a nyeremény is csak súlyosbít a helyzeten.) Persze mindenki azt hiszi, hogy ő okosabb az eddigi nyerteseknél…

10.) Van jó hitel és van rossz hitel – Sajnos egyre többször hallom azoktól, akik olvastak már valamilyen pénzügyi témájú könyvet, hogy létezik jó hitel, és létezik rossz hitel. Jó hitelnek számítják azt, amit mondjuk vállalkozásfejlesztésre vesznek fel, és rossznak vélik azt, amit személyes célok kielégítésére használnak fel végül. Ha létezne jó hitel, akkor az elmúlt két évben nem mentek volna csődbe olyan vállalatok, amik 20-30 éve voltak a magyar piacon. (A világpiacot meg már meg sem említem, száz éves vállalatok lavíroznak a csőd szélén, állandó állami és banki támogatásra szorulva.) Nincs jó hitel, és nemcsak a matek miatt. Azért nincs jó hitel, mert minden hitel elodázza a pénzügyi problémák azonnali megoldását és a pénzügyekkel való foglalkozás aktualitását. Ha elodázzuk a problémákat, azok sokkal súlyosabb formában és sokkal nagyobb erővel vágnak vissza. Ha egy vállalkozás eleinte hitelből él, az azt jelenti, hogy képtelen a piacból megélni MOST. De mi garantálja, hogy képes lesz a piacból megélni VALAHA is? (Ezért veszélyes vállalkozásoknak pályázati pénzekre ácsingózniuk.) Sose ringasd magad abba a hitbe, hogy amikor hitelt veszel fel, az jó számodra. Nem jó, sőt, biztosan ROSSZ. (Ha van hiteled, most ne kezdj el búsongani, hanem tűzd ki célnak, hogy minden erőddel azon leszel, hogy minél előbb megszabadulj tőle.)

11.) A vállalkozás csak kalandoroknak való, még mindig a legbiztosabb, ha jó iskolába járunk, és biztos munkahelyet szerzünk – Ez igaz volt kb. 15-20 évvel ezelőtt. Tény, hogy könnyebb állást keresni, ha piacképes képzésen veszünk részt és piacképes végzettséget szerzünk, de arról, hogy mi számít piacképesnek, már megoszlanak a vélemények! A középiskolából általában szakmatanulás felé a kevésbé jól tanulókat irányítják, főiskolák, egyetemek felé pedig a jó tanulókat.
Eretneknek számítok a véleményemmel, de megmondom, én hova irányítanám a frissen végzett 18 éveseket: elküldeném őket 6 hónapra olyan céghez dolgozni, ahol elméletileg kizsákmányolják a dolgozókat – multinacionális cégekhez betanított munkára. Ott megtanulnák, mi a munka, mi az, hogy hatékonyság, mi az, hogy minőség! Aztán 1-1.5 évre azt adnám nekik feladatul, hogy alapítsanak saját vállalkozást és keressenek pénzt vele! Nagyon feszített feladat, elvégre egy vállalkozás nem ritkán veszteséges az első években. Csak ez után a másfél év után engedném őket továbbtanulni, azokra a szakmákra és szakokra, amikre szeretnének menni.
Ugyanis az alkalmazotti létet, a valódi munkát, a valódi piacképes munkát – lásd vállalkozás – nem ismerve mi lehet minden fiatal álma? Minél kevesebb munkával, minél több pénzt keresni. Ez a valóságban nem létezik. A vállalkozás MINDENKINEK való, akinek csőlátása van – nekik a szemléletformálás miatt -, és mindenkinek való, aki valóban a saját maga ura akar lenni. Hogy nehéz-e? Persze. Miért? Alkalmazottnak könnyebb lenni?  Úgy ugrálni, ahogy mások fütyülnek, és pillanatok alatt az utcára kerülni, mert úgy hozza a cég érdeke? Ez a jó út szerinted? Jó lenne alkalmazottnak lenni, ha jó lenne alkalmazottnak lenni…

12.) 50 év felett drasztikusan beszűkülnek a lehetőségeink, marad a szegénység életünk végéig – Nálunk tapasztaltabb – szándékosan nem a fejlett szót használtam – nyugati és keleti társadalmakban is természetes jelenség, hogy 50 éves koruk körül a nők és a férfiak is új életet kezdenek. Hogy a fenébe lehet ez?
Nálunk 50 éves kor után már a nyugdíjra készülődik mindenki, és örökre elvetik a világmegváltó terveiket. Persze ettől pokolian öregnek is érzik magukat.
Ha nálunk egy 50 év feletti új terveket kovácsol és kivirul, ráfogják, hogy kapuzárási pánikban szenved. Holott az pont, hogy KAPUNYITÁSI pánik inkább!
Az emberi agyban 50-55 éves kor körül nagyon érdekes dolgok játszódnak le: bizonyos hormonok termelődése lecsökken, bizonyos hormonoké meg felerősödik. Óriási ellentmondásokba keveredik magával ilyenkor az ember, mert azt veszi észre, hogy már nem a család az első, mint előtte kb. 30 éven keresztül megélte, hanem ÖNMAGA!
Más kapuk nyílnak, míg az előzőek elkezdenek bezárulni. Ilyenkor kellene teljesen természetesnek, és a társadalom által elfogadottnak, támogatottnak lennie, hogy új életet kezd az ember, új prioritásokkal, új célokkal. Ehelyett bolondnak néznek mindenkit, aki kicsit is aktívabb, mint az átlag, 60 fölött meg egyenesen kényszerítik a nyugdíjat, mondván kerüljenek előtérbe a fiatalok.
Holott az évezredes társadalmakban az időseknek nagyon nagy szerepük van: ők azok a bölcsek, akikkel mi csak a mesékben találkoztunk…
Lehet, hogy ma még az tűnik normálisnak a társadalom számára, hogy az 50 év fölöttiek kezdjék el szépen lassan leépíteni magukat, de ez már holnapra megváltozhat! De csak akkor, ha teszünk érte. Afelől nyugodt lehetsz, hogy sikeres nemcsak a 20 éves lehet, sőt! Csak nézz körül magad körül, hogy kinek van több esze… Kihez fordulnál tanácsért, kinek a véleményére adnál inkább…
A nagyszülői korban sokkal több a lehetőség, mert már nem kell gyerekeket pelenkázni és szülői értekezletekre járni, sokkal több idő és energia van arra, hogy megvalósíthasd az álmaidat. Ha valaki emiatt hülyének néz, az nem rólad szól, hanem arról az illetőről 😉

Bármi is a véleményed ezek után, ne felejtsd Abraham Lincoln szavait:

Ha fogalmad sincs, merre mész, minden út oda vezet.

Jó utat!

Ha azon az úton szeretnél járni, amin előtted már 538-an tették meg a gazdagodás felé az első lépést, akkor itt várunk szeretettel:

https://www.hosnok.hu/penz/

Itt nemcsak információt kapsz, hanem valódi gyakorlati tapasztalatot, és baráti közösséget, hozzád hasonló felfogású emberekből!

Legközelebb: „Nekem nem tanácsokra van szükségem, hanem pénzre!!!” – olvasói levél érkezett, erre válaszolok nyilvánosan.

Vidi Rita

Gondolkodásmód tanácsadó

Siker Coach

37 thoughts on “12 tévhit, amiktől garantáltan szegény leszel – folytatás”

  1. húúú, nagyon jó!
    Az elképzeléseddel, mely a továbbtanulást illeti, maximálisan egyet értek! 😀 Öcsémék korosztályát elnézve, erősen elkezdhetünk aggódni, ha mondjuk villanyszerelési vagy ács munka lesz a ház körül…
    Mióta itthon vagyok a kisfiammal, megismerkedtem a szomszédokkal, volt alkalmam (ritkán) beszélgetni velük 🙂 Panaszkodnak, hogy hamarosan vissza kell menni dolgozni, de nincs munka. nincs munkahely, de amikor felvetem, hogy jó a szakmája, lehetne vele kezdeni sok-sok mindent, akkor ettől mindenki elzárkózik, eltereli a szót arra, hogy a nagylánynak 4,3 lett a bizonyítványa és hova megy egyetemre. Az embereknek a fejében csak az a kép él, hogy menjünk dolgozni más keze alá, szolgáltassuk ki magunkat neki, de arra senki nem gondol, hogy nem lehet mindenki csak munkaadó. nagyon nagy rendet kellene rakni ma Magyarországon a fejekben!
    és még egy: jó hitel, rossz hitel. Volt szerencsém külföldi, „hogyan legyünk gazdagok” könyvhöz, és én is csak ledöbbentem, mikor olvastam, hogy van jó hitel. Persze. Hol?
    Köszönöm az írásaidat, mindig hatalmas lökést adnak. Ugyanis a fennt leírt dolgokkal találkozok minden nap, senki nem hisz (rajtam kívül) abban, amit kitaláltam, amit hamarosan el is készítek. 🙂 Ezek az írások egy kicsit mindig újra és újra fellelkesítenek. Köszönöm! 🙂

  2. Szia Rita!

    Egy újabb hasznos anyaggal ajándékoztál meg Bennünket!

    Véleményem szerint roppant fontosak az ehhez hasonló szemfelnyitó, gondolkodás módot megváltoztató, elgondolkodtató cikkek, anyagok!

    Köszönet érte!:)

    További szép napot:

    Mariann

  3. Szióka Rita!

    Nekem feszül egy kis ellentmondás a 2.) és a 10.) pont között. (Bocs, most kicsit kötekszem, de nem azért, mert savanyú a szőlő…)

    Ha csak rossz hitel van, és nem létezik a vállalkozásfejlesztésre, -élénkítésre fordítható „jó hitel”sem, akkor nem biztos, hogy éppen a nulláról induló Google fiúkkal kellett volna példálózni. Ők is kaptak pénzt a vállalkozásindításhoz (nem is élénkítéshez, meg fejlesztéshez).

    Tudom, az nem hitel volt, hanem befektetés, nálunk viszont még nem igazán ismerős a kockázati befektetés mint intézmény… (Pedig akár lehetne is, ha már éppen a magyar világszabadalmak kerültek szóba valahol máshol.) Addig viszont ha reálisan nézzük a dolgokat, akkor sajna marad a hitel, meg a pályázati forrás mint lehetőség (induló vállalkozásoknak legalábbis).

    Félreértés ne essék: feláll a szőr a hátamon a hiteltől. Én is azt próbálom megértetni mindenkivel, hogy vannak más módok is, keressék azokat.

    Üdv:

    🙂 Csilla 🙂

  4. Csilla, már aggódtam, hogy senki nem veszi észre 😀

    Nem véletlenül hoztam a google-os fiúkat példának, mert konkrétan láttam interjút a befektetővel, aki nevetve mondta, hogy mikor a fiúk kiléptek az ajtón, ő meg volt róla győződve, hogy odaveszett a pénze. Az befeketetés volt. Óriási kockázatot vállalt a befektető, végül jól járt. Sok más befektető nem vállalta, velük is láttam az interjút 🙂

    A kölcsön banktól jön, és a bank sosem vet keresztet a pénzére, mikor kilépsz az ügylet megkötése utána az ajtón…

    Nálunk is ismerős a kockázati befektetés, de nem dívik, nem véletlenül. Ilyen vállalkozói kultúrával még életveszélyes befektetni.

    Szerintem óriási hiba vállalkozást hitelből indítani, fejleszteni. Vállalkozást indítani a piac igényei alapján kell, és fejleszteni is. Először 1 forintból kell 2 forintot csinálni, majd 2-ből 4-et, és ha nem is hatványozottan, de exponenciálisan lehet növekedni 1-2 év alatt.

  5. Én köszönöm! Nagyon örülök, mikor visszajelzést kapok arról, hogy hasznosak számotokra az írásaim 🙂

  6. rólam a 12. pont szól: 56 évesen 180 fokkal megváltoztattam az életem, elutaztam egy távoli országba, új munkára, új környezetbe, távol a családtól /de skype van/, és azóta n a g y o n j ó l é r z e m magam, és az anyagi helyzetem is kedvezően alakul… áldás és boldogság 🙂

  7. Hogy a fejünkben dől el szegények leszünk-e vagy jómóduak, arra remek példa nemrég elhunyt sógorom. Nagyon szegény családból származott az „átkos” Kádár rendszerben volt módja tanulni: könyvelő lett, majd főkönyvelő egy Tsz-ben. Autója és motorcsónakja volt. Mikor nyugdíjba ment, nem csinált semmit. És amikor a nyugdíja kezdte elveszteni az értékét eladta a motorcsónakot és több évi sopánkodás után bedolgozást vállalt: gombokat vont be valami textillel, fillérekért. Amikor megkérdeztem, hogy miért nem követte figyelemmel az adóügyeket, miért nem képezte magát adótanácsadóvá, csak nézett, mint a moziban…

  8. Sziasztok!

    Tanulok, folyamatosan; abban hiszek, hogy a tudással tudok előre jutni (hogy egy külföldi gazdagodásra buzdítót idézzek: A tudás az új pénz)

    Úgy gondolom, mi jó uton haladunk az anyagi függetlenség felé.

    Jó hitel-rossz hitel? Én úgy értelmeztem ezt a tételt (máshol), hogy egyértelműen rossz, ha abból plazmatv-t, utazást… egyéb élvezeti cikket veszek, sőt, még a lakáshitel sem a legokosabb dolog (nekünk is van sajnos); mert ezek csak kiadásokat termelnek és nem vezetnek előre. Viszont egy jó befektetés (pl. ingatlan, amiben tudok vállalkozni vagy netán olyan piaci helyzetben kiadni), ami kitermeli a hitel törlesztését – jó hitel lehet.
    Rosszul értettem?

    Az biztos, ahhoz, hogy vki előre jusson, először is a fejekben kell rendet tenni 🙂 A pályakezdők általad javasolt útja nagyon tetszik 🙂 🙂 🙂

    Vikica

  9. Elméletileg lehetne jó hitel az, ami mondjuk kitermeli önnön fenntartását, de a gyakorlatban mostanában nincs ilyen! (évekre visszamenőleg gondolom, nem azokat, amiket most lehet felvenni…)

    Senki ne áltassa magát azzal, hogy jó a hitele. A svájci frank alapúakat nem kell ecsetelnem, a forint alapúak kamata meg enyhén szólva brutális…
    Vannak persze államilag támogatott, vállalkozásoknak szóló hitelek, de abban is tönkre lehet menni (a támogatás lényege az, hogy a kamatuk alacsony, 6-8-10%, de ebben is mentek már tönkre vállalkozások!)

    Őszintén szólva azt nem tudom, hogy jelenleg mi van a lízing piacon… De majd utánanézek 🙂

  10. Rita!

    „Elméletileg lehetne jó hitel az, ami mondjuk kitermeli önnön fenntartását, de a gyakorlatban mostanában nincs ilyen! ” ezzel teljesen egyet tudok érteni! Eszembe nem jutna hitelt felvenni sem vállalkozásindításra, sem befektetési célra – most úgy látom, a takaró hosszát kell figyelembe venni 🙁
    Ugyanakkor sztem azért fontos, hogy vki értse ezt a különbségtételt, jöhetnek még jobb idők is 🙂

    Köszönöm a válaszod 🙂

    Vikica

  11. Szia Rita !
    Valoban meg kell valtoztassam a gondolkodasmodomat sok mindenrol.Az igazsag az,hogy en sosem haragudtam a gazdagokra,a sikeresekre,legfeljebb haragudtam magamra,hogy miert nem tudtam en is sikeres lenni.En is valalkoztam,de sajnos nem igazan sikerrel.Ennek sok oka van,de nem erdemes ezt most firtatni.Ami elmult,elmult.Elore kell nezni,es mast kell probalni.Mindenesetre a Te tanitasaidat valoban tanulmanyozom.Remelem sikerekrol fogok beszamolni neked ezek utan.En mar tul vagyok a 60-on de nem hagyom magam.
    Koszonok mindent Laci.

  12. Mimindenben egyetértek Veled, csupán a 11.pontban leírtakat egésziteném azzal – mindkét nemre értve –
    hogy 1/2 évre mindenkinek kötelezővé tenném a bevonulást a honvédséghez, mivel itt általában megtanulja a fegyelmet,a tiszteletet és nagyobb lesz a strapabirása, ami szükséges az életben.

  13. Khm.. akkor én meg kötelezővé tenném, hogy minden férfi maradjon otthon fél évet 1 év alatti kisgyermekkel, vállalva a 24 órát lefedő, maximális mentális és fizikális leterhelést :).
    Szerintem a nők ne katonáskodjanak!
    Főleg ne a magyar honvédségnél, ahol a kötelező bevonulás anno semmi másra nem volt jó, csak mentális leépülésre :S
    Bocsi 😀

  14. Igen !
    A tapasztalat,mindent igazol és mivel érintett vagyok a 12.pontban leírtak közé tartozom.
    Örlök,hogy nem egyedüli az igényem a változásra !

  15. Szia Rita!
    nagyon örülök levelednek ez rolam is szol ,en 60 evesen ,egy tävoli otszägban uj környezet ,uj emberek , teljes gözzel dolgozom es boldog vagyok , most magamert .elötte mindenki hülyenek nezett ,most irigyek . Kösz:Sara

  16. SOHA többet kötelező katonai szolgálatot! Az olyan mint amikor valakit ártatlanul börtönbe zárnak. Megfosztják az embert a szabadságától, és rossz esetben még gyilkolásra is kényszerítik.

  17. ..A katonai szolgálatról – megjegyzéshez:

    Megakadtok a „katona” szónál (mert nem voltatok, csak hallottatok róla) A lényeg, a nevelés, a fegyelem, a közösségbe való beilleszkedés képzése. A hozzászóló mondhatott volna lánynevelő intézetet, kollégiumot is, lényeg a beilleszkedés megtanítása.
    Ma divat a matriarchális rend után sóhajtozni. Voltak a régi magyaroknál is nagyasszonyok, nagyon komoly „hatalommal”, de erre kiskoruktól kezdve keményen nevelték, oktatták őket, és csak a legalkalmasabbak válhattak igazi vezetővé. Ehhez komoly felelősséget, magánéleti megkötéseket kellett vállalni..
    Egy közösségben, társadalomban élés a szabályok között élést jelent, tehát megfoszt a teljes szabadságtól, és aki ezt nem bírja, az börtönbe zártnak érezheti magát.
    Szemlélet kérdése.

  18. Kedves Rita!
    Teljesen igazad van,amikor az érvényesülés illetve pénzszerzés 1/3 feltételéről beszélsz.
    Biztos ismered az 1/3-os elméletet.
    1/3 tudás 1/3 szerencse 1/3 kapcsolat
    1, A tudás, a munka és társai tartoznak az első kalapba,bár elgondolkodtató,hogy szerencse+kapcsolat együtt már több lehet,mint a tudás és munka.
    2,A szerencse nem feltétlenül a lottónyeremény.Jókor vagy jó helyen és születni is tudni kell.
    3,Elismerem,hogy a kapcsolat összefüggésben áll az 1.ponttal,mert tudással,munkával is szerezhető,fejleszthető,de mindenképpen van benne olyan plusz elkötelezettség,ami az 1.pontban nincs meg.Sokan a politikára gondolnak,de az embernek,mint társas lénynek nemcsak ez az egyetlen szövetkezési módja,hogy a nála „tehetségesebbek”-et beelőzze,illetve akadályozza a pénzszerzésben is.

  19. Kedves Rita!

    Nagyon köszönöm a tanácsaid, nagyon hasznosak. Sajnos én sem tudok bánni a pénzzel, pedig nagyon sokat dolgozom. A szülői minta itt is negatív. Gyerekkoromban rendes ruhám sem volt, mindig másokéba jártam. Soha nem volt elég fizetéstől fizetésig a pénz. Én is abba a hibába esek, hogy ha több pénz van, akkor vásárolok (lakásra,/már hogy szebb legyen/ kajára költök), hogy mindig minden legyen otthon, inkább egyel több, mint kevesebb. A gyerekemnek lehetőséghez képest minden meglegyen, mert nekem nemigen volt. Azonban ez oda vezet, hogy soha nincs elég pénzem, képes vagyok hitelre vásárolni. A magánéleti problémáim, boldogtalanság is a vásárlásra ösztönöz. A hiteleim meg csak nőnek. Próbálom követni a tanácsaidat. Bízom benne, hogy sikerül kilábalni a pénztelenségből. Várom további jó tanácsaidat. Legyen szép napod, és egészséges, tündéri kisbabád!
    Üdvözlettel: Ildikó

  20. Gratulálok! Mennék én is nagyon el kellene minden téren a változás.
    Még több álsást és boldogságot kívánok.:)

  21. Szia Rita !
    Örülök,hogy ismerhetlek.Jó tanácsaid megerősítenek eddigi nézeteimben és hitemben,Köszönöm,Üdvözlettel:Takácsné Simon Erzsébet.

  22. Kedves Rita!
    Minden leírt szó, minden eszmefuttatás igaz, különösen annak tükrében hogy magam is így gondolom!
    A 11 pontot kiegészíteném azzal minden továbbtanuló fiatal mielőtt megkezdi tanulmányait minimum az elvégzendő iskola éveinek 50%át töltse a leendő szakmának megfelelő munkahelyen.
    üdvözlettel Szilágyi László

  23. Kedves Rita!
    Szerintem is jó és hasznos az összeállítás, bár én sem mindennel értek egyet. Pl: 3. pont szinte mindegyik alpontjával szemben kétségeim vannak. a, nem dolgoznak olyan helyen ami nem fizet. Nos, egyre nehezebb itthon munkát találni és az új törvények is a munkáltató lehetőségeit szélesítik a munkavállalóval szemben. Van aki egyszerűen nem válogathat, hogy hol dolgozik. b, képezik magukat. Hát az igaz, hogy hallani olyat, hogy a középkorban 10 éves várfogságban egyesek úgy tanultak meg a tömlöcben nyelveket, hogy csak egy szótáruk volt és slussz. Se tanfolyam, se nyelvtanár, de még nyelvkönyv sem. Ma viszont ha képezni szeretnéd magad, akkor drága pénzen kell tudást venned könyv, tanfolyam, vagy egyéb gyakorlati lehetőség formájában. Ezt nem mindenki teheti meg. Sőt sokan munkaidő kedvezményt sem kapnak a tanulásra és ha a meló mellett még ott a család is…. na de ez már csak kifogáskeresés részemről. Végül c, eldöntik, hogy mire kell a pénz…. Nos egy ismerősöm vett egy akciós fürdőszoba szekrényt. Olyat amit csap alá lehet szerelni. Ő tudta mire kell spórolnia ezért úgy hitte, megéri. Akciós is volt, utolsó darab is volt, tetszett is… hát megvette. DE a szekrényen a rögzítési pontok nem voltak megfelelő helyen és nem lehetett áthelyezni sem azokat a szekrény formája miatt (ez már csak otthon derült ki) ezért neki állt áttenni a mosdókagylót. Fúrta az új lyukakat, de panel lakásban lakott, ezért a fúrógépét a panel gallyra tette. Elment hát bérelni egy ipari kalapácsot. Miközben fúrta az új lyukakat a mosdótálnak, lehullottak a csempék a falról. Végül kavicsot fogott és kitört egy nagy darab a betonból, áttörve a falat a WC felé és sem a mosdót, sem a szekrényt nem lehetett soha többé rögzíteni semmihez, mert már nem volt fal. Mire mindezzel végzett, már a rendőrök is kint voltak, mert a lakók feljelentették a kései zajongásért. Ő pedig a felesége állítása szerint, az ideg-összeroppanás szélére sodródott, mert mindamellett, hogy lerombolta a fél lakást, összeveszett a lakókkal és a rendőrökkel, de még egy csomó kárt is tett, aminek a helyreállítását meg kellett fizetni. Persze én is szétröhögtem magam a szerencsétlenen, de valójában ebből a történetből látható, hogy a tudatos spórolás is nagy pénzkidobásokhoz vezethet. MI HÁT SZERINTEM a megoldás? Ne a spórolásban legyünk tudatosak, hanem a vásárlásban. Viszont a fent leírtak ellenére is tetszett a cikk. Üdv: SA

  24. Tetszett, tudtam volna még olvasgatni, keresgélni benne azokat a sikeres embereket, akik a nulláról, vagy a mínuszról kezdték. Erőt ad, ha nekik sikerült, talán nekem is. Annyira azért nem tudok elrugaszkodni, hogy milliárdos szinten gondolkozzam, első nekifutásra megelégedettséggel töltene el ha a blogomat minél szélesebb körben megismernék!
    Ismerek Magyarországon ilyen honlapokat: Gratulálok!

  25. Kedves Rita!
    Nagyon hasznosak számunkra a leírt tan anyagaid (nem túlzok és hízelgek). Mind a 12 pontból sokat lehet okulni és tanulni. A 12-es ponthoz csak annyit, hogy az érett 50 feletti korosztály bölcsességére kevés fiatal tart igényt. Pedig mi még fiatalon is vallottuk,hogy a fiatalok habitusa és az érett korosztály bölcsessége csodákra képes. De nagyon bízom benne,hogy majd egyszer mindenki fejébe rend lesz.
    üdvözlettel. Sándor

  26. „A szegénység sajnos pont az a kategória, amikor a legegyszerűbb problémák is megoldhatatlanná válnak: egyrészt azért, mert a problémamegoldás első lépéséhez sincs elegendő pénz,”

    Ez a mondat a lényeg, de akkor miről van szó? Nincs pénz semmire, és akinek nincs, annak ezért nem is lesz! Itt vagyok 33 évesen, dögnyomorban nőttem fel, szó szerint majdnem éhen haltam tizenévesen, egy betegség visszavetett mindenben amúgy is, most jól bírok dolgozni és akarnék tanulni, de nincsenek lehetőségek! Nulla forintom van magamra egy hónapban, ki van centizve minden rohadt fillér, (én osztom be a 60 ezer forint kajapénzt négyünkre, de ebben „természetesen” minden benne van, ami nem részlet és nem rezsi), a gyárban NULLA előmeneteli lehetőség van, nincs olyan, hogy továbbképzés. Csak egy érettségim van. Igen, hülye vagyok. Mert megszülettem! 🙂

  27. Maximális egyetértek! Léleknyomorító, gyilkosképző, alkoholistaképző, házimunkát csicskaságként feltüntető intézmény, az értelmetlenség és az igazságtalanság fellegvára, ez a katonaság! Ha nem lenne sehol, világbéke lenne!

  28. Lénárt, amikor valaki olyan nagyon nehéz anyagi helyzetben van, mint te – illetve kilátástalan is a helyzet emellé -, viszont olyan szerencsés helyzetben van, hogy fiatal, és képes dolgozni, akkor az olyan dolgokkal kell kezdeni az anyagi fejlődést, amik nem igényelnek plusz pénzbefektetést.

    Itt ülsz az internet előtt, tehát feltételezem, hogy ezt máskor is meg tudod tenni. Hát tanulj! Képezd magad! Már nagyon jó úton vagy, máskülönben ez az írás sem jutott volna el hozzád :).

    A szegénység nem a pénz hiánya, hanem egy nagyon összetett dolog, aminek persze akut tünete lehet a pénzhiány, de láttam én más sok, gazdagnak tűnő embert, akiknek nem volt semmijük, csak adósságuk!
    Ki jár jobban? Aki egy viszonylagos magas életszínvonal és nívós életkörülmények után kerül padlóra és belerokkan, vagy az, aki eddig is mindig a padló környékén élt, és megtanult alkalmazkodni az ottani klímához? ;).

    Az, hogy neki vagy keseredve, és már-már dühöt érzel a kilátástalanság miatt, az jó is lehet. Ugyanis van problématudatod, motivációd.
    Rengeteg embernek nincs ilyen hajtóereje, csak lesnek az államra, meg a politikai pártokra, hogy ők segítsenek. Hát, nem fognak.

    Szóval hajrá Lénárt, képezd magad továbbra is, jó úton vagy!
    A lehetőségek meg ott vannak körülötted, csak most még nem tudod róluk, hogy lehetőségek. Erre meg kell érni, és nem megy egyik napról a másikra.

  29. Lénárt,
    egy valamit elfelejtesz . A dögnyomor és éhhalál ellenére még mindig élsz. Valahogyan csak eljutottál idáig! Mindig van valahogy. Ember, te beoszthatsz 60ezer forintot!!!. Van ahol ennyit sem tudnak beosztani. Te tudsz valamit! Csak nem jó irányban nézelődsz! Szedd össze magad. Ne sopánkodj. Értsd meg senkit nem érdekel a sorsod a jövőd. Csak téged. Csak te tehetsz valamit. Hoppá te előmeneteli lehetőségekben gondolkozol 🙂 Akkor miért nem teszel érte? Valami pluszt leraktál ott a gyárban az asztalra, vagy csak úgy várod az előmenetelt? De ha tényleg nincs akkor meddig vársz? Mikor lépsz? Mikor teszel már tényleg valamit? Ha sok ilyen emailt írsz még, akkor nem is lesz előmenetel. Hidd már el, te egy leküzdhetetlen ember vagy aki azt éri el amit el akar érni. Soha ne feledd: HA FONTOS NEKED A CÉLOD AKKOR MEGOLDÁST TALÁLSZ, HA NEM AKKOR KIFOGÁST! Ezt a mondatot olvasd el egy párszor, értsd meg….és fejezd be a kifogásokat!!!

  30. Lénárt az önsajnáltatás semmit sem old meg (sőt, zavaró). Ha igenis akarsz tenni akkor teszel. Ha meg nem, nos… A TE életed a te felelősséged.

  31. Csak én érzem úgy, hogy a 10-es pont totálisan ellentmond a 2-esnek?

  32. Kedves Rita! Gondolataidat olvasva sok minden megfogalmazódott bennem. Sokszor láttam, hogy a semmiből nőtte ki magát néhány ember a jólét, vagyonosodás felé. Ilyenkor mindig megkérdeztem magamtól, hogy a fenébe csinálja az a másik, nem értem, miből tud így meggazdagodni, mi a titka az ő mentalitásának. Őszintén irigy is voltam, mert nekem nem volt, rengeteget dolgoztam, és csak azt láttam a fizetésünkből hónapról, hónapra élünk. Még üdülésre sem tellett. Mára már tudom, hogy mennyire összetett, változó életek, változó gyarapodásai esetleges lemondásai állhatnak mögötte és még kitudja mennyi minden más. Valóban miért alakulhatott ki a jólét, azt csak az illető tudhatja, én meg, mint kívülálló bármit mondhatok, az nem valós.
    Viszont ezek az észrevételek, adtak egy löketet ahhoz, hogy keressem a titok nyitját én is. Elkezdtem jó ideje tudatosabban élni, aminek a lényege az volt, hogy tényleg azt tanultam, és azt a munkát végeztem , amit szeretek. Nem volt pénzem és belevágtam, igaz a végén mivel költségtérítéses volt az iskola hitellel oldottam meg. Ez bizony nekem is egy csapdát jelentett. Valahol, meg akkor is azt mondom, hogy cserébe lett aránylag elfogadható jó keresetem is, nyugdíjam is, és a tudás birtokába kerültem, főiskolai padot koptattam hatalmas felnőttkori lelkesedéssel. Igaz fordult a kocka, mert a diplomám után már rám irigykedtek a több fizetés miatt. Az, hogy mennyi mindenről való lemondás, fizetni való maradt utána, azt senkit sem érdekelt. Tehát azt vettem észre a látszat , a felszín számít egyes embereknél. Amúgy meg úgy gondolom , nagyon nagy szemléletváltozásra lenne szükség. A szülők sokszor erőjükön felül segítik a gyermekeiket, ami szerintem nem minden estben helyén való. Van aki ezt megbecsüli, de tudok olyan serdülő fiatalt, aki visszaél a szülői támogatással. A legfontosabb pedig a felelősség vállalás megtanítása, családi szemléletváltás felépítése. Azért írtam családit, mert a mintát a szüleinktől kapjuk.

  33. Rita én is a 12. ponthoz szólok hozzá.
    2014. áprilisában elküldtek a munkahelyemről, akkor voltam pont 60 éves. Nagyon mellbe vágó volt a dolog, 3 hónap munka nélküli segély után ” nyugdíj előtti segélyre ” vagyok jogosult. nyugdíjba nem tudtam elmenni, mert 63,5 évesen mehetek csak, nincs ” csak ” 37 év munkaviszonyom, így a Nők 40 + programjába sem fértem bele. Munkahely? Ezek után kell a fenének. Azóta az interneten dolgozom, tanulom folyamatosan az online marketinget és ennek segítségével hálózatos üzletépítésbe kezdtem. Nehéz két év volt, de nem adtam fel és lassan kezd beérni a sok befektetett munka. Már havi rendszeres jövedelemmel tudom kiegészíteni a segélyemet és ez növekvő tendenciát mutat. Azért nem szabad elhallgatni azt a tényt sem, hogy nagyszerű párom van már 12 éve, aki mindig mellettem áll. Több blogot is működtetek és végső célom az írás, kezdetnek ” Történet mester ” akarok lenni és el fogom végezni az ehhez szükséges tanfolyamot is. Tehát mindent meg lehet oldani, csak akarni kell

  34. Kedves Rita!
    Tetszettek az írásaid eleinte, aztán már nem. Egy álom világról írsz, irreális dolgokról. Nem szabad átverni és becsapni az embereket. A valóság az, ha valaki beteg, nem tud dolgozni. Vagy csak éhbérért ( mint Lénárt) ami az alapvető szükségletekre elég, ha elég ( rezsi, étel, ruha, gyógyszer) Félretenni nem tud, a tanulás pénzbe kerül, akkor is ha nincs tandíj, mert van minimum utazási ktg. Ha online tanul, akkor internet a havi költség, azt fizetni kell, ennek a rétegnek lehetetlen. A szabad wifis helyekre nem lehet órákra beülni, fogyasztani kell hogy ott ülhess, az szintén pénzbe kerül, ami ugye nincs. Ha olyan beteg az ember el se jut ilyen helyekre. Ha spóról a mosáson, hogy tudjon fogyasztani azbingyenwifis kávézóban, koszos ruhában hajléktalannak nézik, kirakják. Könyvtári tagságnak szintén díja van + úgy tudom ott is már fizetős a net. Ha tanyán él mint az ország 1/3-a akkor esélye sincs a fenntiekre. A nap 24 órájában nem lehet büntetlenül dolgozni, kell a szervezetnek a pihenés, nem vagyunk robotok. Aki mögött nincs fizetőképes család vagy társ az elveszett ebben a világban. Ez igaz arra is akinek a családban gondozásra szorulók vannak (gyerek, felnőtt egyaránt lehet) azoknak a saját megélhetésükön felül extra anyagi és lelki tehet a gondozásra szoruló. És ekkor még nem vett könyvet, nem volt moziban, színházban, nem nyaralt, stb… ami szintén az élethez hozzátartozik. Szóval ne kelts hiú ábrándokat emberekbe.

Vélemény, hozzászólás?